Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

u magánvádló a vizsgálóbíró végzése ellen is felebbezhet, hogy azt, a ki panasz it, illetőleg vádinditványát visszavonta, nem illeti a felebbezés joga, hogy a feljelentő csak mint káros fél használhat felebbezést és hogy a kir. Ügyészség oly határozat ellen nem élhet felebbezéssel, mely általa nem feleb'>ezett alsófokú határozatot hagy helyben. Kézbesítés utján közölt határozat ellen a felebbezés határideje 8 nip. Mind ennek, mind a kihirdetésnek esetében kitűzött 24 órai határidő alatt az esetleg előbb kijelentett megnyugvás visszavonható. A fölülvizsgálat perorvoslat használatától van feltételezve. K szabály alól ki vannak véve a halált okozott szándékos bűncselekmények, a törvényellenes elitélés és a bűntárs fclebbezésének esetei, a midőn a föltilvizsgálat hivatalból történik, illetőleg nem felebbező bűntárs ügye is fölülvizsgálható. Az ujrafel vétel re nézve egyedül az van megállapítva, hogy azt mind a vádlott, mind a vádló, de csak az alapper tárgyalása és eldöntése idejében létezett és fel nem használt körül menyek vagy bizouyitékok alapján kérhetik. Az 1872. évi javaslat a sértett fél és a magánvádió között határozott külömbséget nem tesz és jogkörüket nem állapítja meg. E hézag főleg a büntető törvénykönyvek életbeléptetése után vált érezhetővé, minthogy ezek a sértett fél indítványára üldözhető bűncselekmények körét nagyon kiterjesztették. A kir. curia határozatai és a járásbirósági bűnvádi eljárási szabályok alapján fejlődött gyakorlat a hiányt még nem pótolta. Sértett fél alatt azt értik, kinek indítványa nélkül a bűnvádi eljárás valamely bűncselekmény tárgyában meg nem indítható. Ellenben a magánvádló állása még nincs tisztába hozva. Csak annyi tekinthető állandó gyakorlatnak, hogy a sértett, a kir. ügyészség által elejtett vádat fentarthatja, hogy a sértett köteles a végtárgyalásra megjelenni, minthogy ellenkező esetben elállottnak tekintik és hogy a vádat önállóan képviselő sértett felet a kir. Ügyészség hatásköre illeti meg. Végül fel kell még említeni, hogy a gyakorlat az 1872. évi javaslatnak egyes határozatait mai napig sem fogadta el. Nevezetesen a 14. §. ellenére a biróküldés tárgyában mindig az igazságügyi minisztérium határozott; megszüntető végzés ellen (84. §.) a káros vagy a sértett fél felebbezését elfogadják ; megszüntető végzésekre nézve kétfokú felebbezésnek van helye (86. §.) ; és a végtárgyalásra közvetlenül idéző végzés ellen, ha helytelenül volt hozva, a felebbezés meg van engedve (89. §.). III. Codifioationalis előzmények. Alkotmányos államban a törvények és a szokásjog mellett a törvényhozási előmunkálatok is visszatükrözik a népnek jogi meggyőződéseit. Azoknál az okoknál fogva, melyek bűnvádi eljárásunk fejlődése menetének ismertetését ajánlották, nem lesz fölösleges visszapillantani a magyar büntető perjog terén eddig tett codificationalis kísérletekre. Évszázadok óta folyton meg-megújuló kísérletek tesznek tanúságot a bűnvádi perrendtartás megalkotásának élénken átérzett szükségéről. Az első törekvések, melyek számom törvényezikkben elszórt és nagyrészt gyakorlaton alapuló hazai jogunknak összegyűjtésére és feljegyzésére irányulnak, már a XV. század végén jelentkeznek. Az 1498 : VI. t.-cz. elrendelte az országos szokásjog compilatióját és azt Ádám itélőmesterre i király által kinevezendő még egy szakemberre bizta, mely kezdeménynek azonban nem lett foganatja. Az 1500 : 10. t.-cz. ismételte az összeirásr?, szóló meghagyást s a teendőt az octavalis birúság választott tagjaira ruházta. Ennek sem lévén sikere, az 1507 : 20. t.-cz. újra hangoztatta az országos kívánságot, míg végre Verbőezy István az ismert eredménynyel vállal-