Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
25 kozott a munkára. Azonban a Hármaskönyv csak idővel és fokozatosan emelkedett azon törvénypótló tekintélyre, melyben a későbbi századok folyamán részesült. Már az 1548: 21. t.-cz. olyképen isniétlé a codificatió sürgetését, mintha a Tripartitum nem is léteznék. Maga a Quadripnrtirum nem volt egyéb, mint Verbőczy munkájának kiszorítására irányzott törekvés, az 1550: 10. t.-cz., melynek rendeletéből készült, a Hármaskönyvet egyszerűen ignorálván, a magyar jog Összeírására szóló törvényes meghagyásokat még teljesületleneknek tekinti. A Tri partitum mindezek daczára kivívta magának a jogforrásszerű jelentőséget, de azért az 1553:15., 1563: 30., 1608: k. e. 16., 1609: 69. törvényezikkek még folyton stt-getik a Qu adripartitura felülvizsgálását és megerősítését., mi azonban még sem történt meg. Az 1715: 24. és 124. t.-czikkek a törvények és az eljárás javítása végett kiküldöttek az első, úgynevezett Systematica Commission mely 1717-ben ült össze Pozsonyban, de munkálataiban csak arra szorítkozott, hogy tekintettel a döntvényjogra, némely glossákat szerkesztett a Hármaskönyvhöz. Törvényhozási eredménye tehát e tanácskozásoknak is ép oly kevéssé volt, mint az előbbi századok kísérleteinek. Csak 1790-ben vétetett fel ismét tüzetesen a migyar jog remUzeiesitésének munkáj i, az ugyanaz évi 67. t.-ezikkel, mely e czélból kilenez országom bizottságot szervezett, az egész jogi és köz ; gazgatísi rendszert felölelő részlete> tervrajzot adván ki nekik utasításul. A büntetőtörvény és eljárás kidolgozási a hatodik bizottságnak (Deputatio juridica) osztatott ki. E küldöttség 1791. augusztus 13-án alakult meg és alzottságokra oszolván, 1795. február 28-án befejezte munkálatait (Uepraesentutio regnicolaris deputation» per artieulum 67. 1791. ordinitae eliborata). A büntetőtörvénykönyvről szóló tervezetnek az eljárásra vonatkozó része kétségtelenül il. József 1788-iki törvényének befolyása alatt készült. Már ez is jellemzi a munkálat irányát, mert II. József törvénykönyve nyomozó jellege daczára, mely a honpolgároknak a feljelentés iránti kötelisségében, a vizsgálóbírónak míjdnem korlátlan hatáskörében, a makacs vádlott ellen engedetlenség miatt alkalmazható büntetésekben, és az eljárás titkos Írásbeli voltában nyilvánul, a vádlottal való szelídebb elbánásra és a kínvallatás mellőzesére nézve, valamint világos, tömör szerkezetével kimagaslott a korabeli törvények közöl. Àz országos bizottság azonban nem utánozta szolgail tg a mintát, hanem azt lehetőleg javítani, hazai intézményeinkkel és akorszabade'vii lendületével egyhmgba hozni igyekezett. Irányadó elvei: > solenne judicium, plena próba compléta exauditio et defensa«, ezt erélyesen kimondják. Az 1790 iki javaslat két irányban híven, néha szó szerint követi József törvénykönyvét. Xagyrészt átvette azokat a rendelkezéseket, melyek az eljárás czéljait fejtik ki és azokat, a melyek a kor humánusabb eszméinek adnak kifejezést, de a magvar büntető per hagyományaihoz képest, nem honosította meg ama szigorúan nyomó v .ó rendszert, mely az ausztriai eredetit jellemzi. A munkálat (Codex de delictis eoiumque poenis) két részre oszlik: első része tárgyalja a bűnvádi eljárást és Ítélkezést és függelékben »Instructio« alakjában a birói szemle alakiságait ; második része az anyagi büntetőjogot tarttlmazza. Már a bevezető rész az általános elvek kifejtése közben állit fel némely perjogi elveket. Végképen szakitva az elfajult nyomozó rendszer egyik fŐeszközével, a kínvallatással, kimondja, hogy mivel az igazság kiderítésének módjai minden bűncselekményre nézve azonosak, a súlyosabb bűntettek kitudására sem alkalm ízhatók oly eszközök, a melyek a valóság felderítésére ált ilában nem vezethetnek. A bűnvádi eljárás két főrészre oszlik: az clökéssitöre és az ítélkezőre', az előbbi ismét két főszakra: a biróságou kívülire (examen extrajudicial) és a bíróira (examen judiciale). A nyomozást két főszempont szerint szabályozta: a letartóztatás előtti és utáni teendői A kutató rendszernek e kétségtelen ismérve mellett azonbm hvngsúlyozva látjuk a tervezetben a »természetes szabadság« biztosítékait. A személyi szabadságra vonatkozó régi kiváltságokon főiül, osztálykülömbség nélkül megállapította, hogy letartóztatásnak csak önvallomás, tettenérés, 4
