Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-882

DCCGLXXXÍÍ. SZÁM. 409 Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesitendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vizfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Gsuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin l*o méterrel a legmagasabb árvíz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között 0-5—l*om. nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság l-o m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelitik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vizfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédművekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesitendők; mig a nyilt műtárgyak kő- vagy tégla-ellenfalakkal és szárnyakkal, valamint *o m. nyilasig tölgyfahordszerkezettel, 2-o m.-nél nagyobb nyilasoknál pedig vasfelszerkezetekkel építendők. A műtárgyak hordszerkezetei az 1893. évi szeptember hó 9-én 56.623/111. szám alatt kelt ministen rendelettel helybenhagyott jegyzőkönyv »ad B« fejezetében fontosabb helyi érdekű vasutak hídszerkezetére nézve megállapított terhelések és terhelési séma, valamint az 1894. évi deczember hó 14-én 85.590. szám alatt kelt ministeri rendelettel jóváhagyott két mozdonytypus és az ezeknek megfelelő 12 t. és illetve 10 tonna tengelyterhelés alapul vételével számitandók és szerkesztendők. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés - egészen fából is lehetnek. Jégtörőkhöz, valamint hidlások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörösfenyőfát szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számitandtf 8-8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fönsíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0i5 m. vastag kőalappal és O'IŐ m. vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 cm., az őrházi fensíkok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesitendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1*435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23*6 kgrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazása mellett oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, FŐRENDI IROMÁJNVOK. XVII. 1892 97. 52