Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-868

DCCCLXVIII. SZÁM. 219 kincstár csak oly pénzintézettel szerződhessék, a melynek bizonyos minimális összegben meghatározott, befizetett alaptőkéje van, azért vélem szükségesnek, nehogy e kikötés hiányában igényt tarthasson a figyelembe vételre esetleg oly kisebb intézet is, a mely nem volna eléggé erős a tervezett művelet kifogástalan végrehajtására. Az adható kölcsönök teljes összegének felfelé határt szabni nem vélném czélszerűnek, mert a hiteligények mértékét ma nem állapithatjuk meg. Helyesebbnek vélem ennél az időben való korlátozást, a mint ez a javaslat 19. §-ában jut kifejezésre. A 6. §. második bekezdésében javasolt az az intézkedés, hogy a kölcsönmüveletre vállalkozó pénzintézethez kormánybiztos rendeltessék ki, csak kivételes s nem jelent rendszerváltozást, vagyis a kormány addig, mig e tekintetben alkalmas úton és módon általános érvényű intézkedések tétetnek, ragaszkodik ahhoz az eddig követett gyakorlathoz, hogy a pénzintézetek működését sem fel nem ügyeli, sem ellen nem őrzi. Tekintve azonban, hogy a jelen törvényjavaslattal tervezett intézkedéseknek nemcsak kiváló közgazdasági jelentősége van, hanem azoknál a biztositási tartalékalap révén az államkincstár közvetlenül is érdekelve van, oly kivételes helyzettel állunk szemben, a mely a kölcsönöket adó pénzintézethez kiküldendő kormánybiztos alkalmazásának kivételes intézkedését teljes mértékben indokolja. A 7. §-ban a kölcsönvevő jogalanyok megkülönböztetése a 9. §. intézkedésével van összefüggésben. A c) pontban foglalt korlátozás pedig azért szükséges, nehogy a kezelés a túlságosan elaprózott szőlőbirtokok szétszórtsága miatt nagyon megnehezittessék. A 8. §. intézkedése azon az alapelven sarkal, hogy a talajforgatás költségére rendszerint nem adatik kölcsön, mert a feltevés az, hogy a kisebb szőlőbirtokosok, a kik számra nézve az országban túlsúlyban vannak, a talaj forgatást családtagjaik segélyével oly időben, a mikor nincs más keresetük, saját munkájukkal teljesithetik s e czímen nem szorulnak kölcsönre. Különleges esetekben azonban a §. második bekezdése szerint esetleg a talaj forgatás költségére is lesz kölcsön adható. A kölcsön maximumát, a mely a szükséges anyagok beszerzése s a munkanemek alapján és arányában állapittatik meg, az elérendő czélra elégségesnek tartom. A 9. §-ban azért engedtem helyet kétféle 'camallábnak, mert a korlátolt egyetemlegességgel kötelezettek, s a szövetkezetek kölcsönének kezelése kevesebb teendőt fog a pénzintézetnek okozni, s a működés ellenőrzése is (a hegyközségi vagy szövetkezeti szervezetnél fogva) könnyebb lesz, mint az egyeseknek adandó kölcsönöknél. E mellett a korlátolt egyetemlegességnél, a hegyközségek, — és a szövetkezeteknél a biztosság is rendszerint nagyobb. De ezen intézkedéssel kívánatosnak tartottam a kisebb szőlőbirtokosok helyzetét is könnyíteni s közvetve a hegyközségek és szövetkezetek létesülését előmozdítani. Ezért méltányos, hogy ez a kamatlábban is kifejezésre jusson. % A kamatláb egyébként viszonyainknak megfelel s tekintve a fizetési feltételeket s azt a veszteséget, a melyet a pénzintézet a készpénzben adott kölcsönök ellenében a kötvények értékesítésénél esetleg szenvedni fog, eléggé mérsékeltnek mondható. A fizetési feltételekre nézve általánosságban meg kell még jegyeznem, hogy azokat — az ügy természeténél fogva — nem állapíthattam meg egyoldalúan, kizárólag a saját választásom szerint, hanem csak az ajánlkozó pénzintézettel létesített megegyezés alapján. E megegyezés szerint a törlesztési terv egész évre előlegesen számitott évjáradékkal szerkesztetik, a mit tekintettel arra, hogy az esedékességnek a szüreti időszakra helyezése a kölcsönvevő érdekében van, elfogadandónak találtam. 28*