Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.

Irományszámok - 1892-868

220 DCCCLXVIII. SZÁM. Felvilágosításul megjegyzem, hogy a pénzintézet által tájékozás végett előterjesztett számítás szerint az évi annuitás 9*17, illetőleg 9'47 százalékot tenne. A 10. §. biztosítja a szükséges és kellő befolyást az egész műveletre mind a kormánynak, mind a pénzintézetnek. A kölcsönök helyes felhasználásának s tényleg czéljukra való fordításának egyik biztositékát a művelési terv megállapítása képezi. Kellő szervezet útján életbeléptetendő hatékony ellenőrzés fog — a már létesített megállapodás szerint — gyakoroltatni abban a tekintetben, hogy a kölcsönvevő a kölcsönt másként, mint rendeltetésének és czéljának megfelelően, ne használhassa fel, s hogy az elővigyázati rendszabályok hatása még sikeresebb legyen, az a megállapodás jött létre, hogy a kölcsönvevők kölcsöneiket a lehetőségig ne készpénzben, hanem a szőlők felújításához szükséges anyagokban (u. m. szőlövesszőkben, szőlőoltványokban, karókban stb.) kapják, a melyek azonban csak a beszerzési költségen (önköltségen) fognak a kölcsönökbe beszámíttatni. A 11. §-ban javasolt rendelkezés a kölcsönügylet természetéből folyó szükségesség. A 12. §. intézkedése a vízrendezési és talajjavitási kölcsönök analógiájára törvényes dologi elsőbbséget biztosit a jelen törvényjavaslattal tervezett kölcsönügyletekből származó követelésekre nézve s az ügylet természeténél fogva elengedhetetlenül szükséges. A korábbi törvényeknél fogva már engedélyezett elsőbbségeket az itt tervezett intézkedés érintetlenül hagyja és tiszteletben tartja. A 13-ik §. szabályozza a kölcsöntartozásoknak a közadók módjára való behajtását s intézkedik, az ingóságokra vezetett végrehajtások esetére. Mindez a hasonló természetű kölcsönökre nézve törvénynél és gyakorlatnál fogva már meghonosított elveken és eljáráson alapszik s tekintettel arra a viszonyra, a melybe a kölcsönökre vonatkozólag az államkincstár lép, feltétlenül szükséges. A 14. §. különleges intézkedést tartalmaz az egyetemlegesség korlátozására nézve oly értelemben, hogy az egyetemlegességi kötelékbe tartozó valamelyik adós nem egészben, hanem csak aránylagos részesedéssel felelős azon adóstársáért, kitől a tartozása behajtható nem volt. Nem tartottam volna ugyanis helyesnek, korlátlan egyetemlegességet állapítani meg. A 15. §. szabályozza a már fennebb emiitett tartalékalap megalakítását és kezelését. E tartalékalapra szükség van azért, hogy az a koczkázat, a melyet a kincstár e törvényjavaslat elfogadása esetére vállalni fog, az alapban nyilvánuló egyetemlegességnél fogva a lehető legcsekélyebb mértékre szorittassék. De szükség van e tartalékalapra azért is, hogy a hitelező pénzintézet, a mely ^szükséges összeg beszerzése végett kibocsátandó kötvények kamatait pontosan fizetni s a kisorsolt kötvények törlesztését az esedékességi időpontban teljesíteni tartozik, kötelezettségének fennakadás nélkül eleget tehessen, s ne legyen kitéve annak, hogy az esetleg késedelmeskedő adósok által az esedékességi időpontban nem teljesített fizetésre várni kényszerüljön. E tartalékalap létesítése sem új intézmény, előfordnl az hasonló alkalmazással és rendeltetéssel a vízszabályozási kölcsönöknél is. Az egyes kölcsönvevőt a tartalékalap révén terhelő egyetemlegesség azzal enyhittetik, hogy az alap esetleges vesztesége csak aránylagosau számittatik az egyes kölcsönvevő terhére. A 16. §. szerint a pénzintézet által e kölcsönmüvelet czimén kibocsátandó kötvényeknek s a 18. §. szerint az egész eljárásnak biztosított adó- és illetékraentességi kedvezményt — a tervezett intézkedések nagy közgazdasági jelentőségénél fogva — méltányosnak és indokoltnak vélem. A 17. §. intézkedésével azt tervezem, hogy azt a nagy terjedelmű felügyeletet ős