Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-868
218 DCCCLXVIII SZÁM. Ezért a szőlővesszők és szőlőojtványok termelésének fokozása érdekében azt az elvet vélem követendőnek, hogy azokon a vidékeken, a hol a társadalmi viszonyok fejlettebbek, a hol megfelelő társulási hajlam, munkakedv és vállalkozási szellem van, iparkodnunk kell, hogy az érdekeltek szövetkezetek alakításával, vagy más megfelelő társulás mellett, vagy a hegyközségi szervezetben vállalkozzanak arra, hogy az állam támogatása fejében megállapítandó feltételek mellett termeljenek és bocsássanak szőlőves-zőket és szőlőoltványokat árúba. Csak a hol a szőlővesszők és szőlőoltványok ily módon való termelésének előfeltételei hiányoznak, akár mert a társadalmi viszonyok fejletlenek, akár mert nincs e végre elegendő értelmiség, vagy vállalkozási kedv és szellem, volnának a szőiőveászőknek s esetleg a szőlőoltványoknak is állami üzemben való termelésére állami telepek létesitendők. Minthogy előre nem határozható meg, hogy a szőlővessző- és szőlőoltvány-termelésnek melyik módja lesz az egyes hegyvidékeken a legmegfelelőbb, az 1. §. a) pontjában oly értelmű felhatalmazást kell kérnem, a mely lehetővé tegye, hogy mindenütt azt a módot és eljárást válaszszam és alkalmazzam, a mely a czélt leginkább biztositja. A 2. §-ban az 1. §. rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges befektetési költség állapittatik meg, s a minister felhatalmaztatik, hogy e befektetési költséget, — 1,200 000 frtot — az 1896. évtől az 1909-ik évig terjedő időszak alatt vehesse igénybe. Ez intézkedés összefügg a törvényjavaslat 19. §-ának rendelkezésével, s azért szükséges, mert ámbár iparkodni fogok, hogy a rendelkezésemre bocsátandó összegeket a törvényjavaslat keretében mielőbb felhasználjam, mégsem lehet előre határozottan megállapítani, hogy a befektetési költség mikor és mily részletekben lesz legczérszerűbben a kijelölt czélokra fordítható. A 3. §-ban a befektetési költség felhasználásának s általában a törvény végrehajtásának szigorú törvényhozási ellenőrzését biztosító oly intézkedések javasoltatnak, a melyeket behatóbban indokolni felesleges volna. A 4. §. rendelkezése azért szükséges, hogy a földmívelésügyi tárcza költség vetésének »Átmeneti kiadások« fejezete alatt a törvényhozás által a phylloxera ellen való védekezés czéljaira engedélyezni szokott hitelt a földmívelésügyi minister első sorban az 1. §. rendelkezéseiből az 1,200.000 frt befektetési költség felhasználása folytán keletkező új létesítmények folyó kiadásainak fedezésére fordítsa, nehogy az új létesítmények kezelési költségei az átmeneti kiadások fejezete »a phylloxera ellen való védekezés« czimének évi szükségletét jövőre tetemesebben emeljék. Az 5. §-ban azt az elvet kivánom érvényesíteni, hogy a jelen törvényjavaslatban tervezett támogatás jótéteménye azokra a területekre korlátoztassék, a melyek eddig is szőlők voltak. Szükségesnek tartom ezt azért, mert nem vélem megengedhetőnek, hogy az állam áldozatokat hozzon oly birtokosok érdekében, a kiknek területei soha sem voltak szőlővel beültetve. Ezt az elvet természetesen nem lehet oly szigorú következetességgel alkalmazni, hogy az feltétlenül a phylloxera által károsított szőlőbirtokosok személyével hozassék kapcsolatba, hanem azt a phylloxera által elpusztított szőlők területére kell vonatkoztatnunk, mert a közgazdasági érdek nem annyira a szőlőbirtokos személyéhez, mint inkább a szólóterülethez fűződik s megnyugodhatunk abban, hogy a szolgáltatandó előnyöket kevés kivétellel az eredeti, vagyis a phylloxera által károsított szőlőbirtokosok maguk fogják élvezni, mert, a mennyire e tekintetben tájékozást szerezhettem, a szőlőterületek túlnyomóan nagyobb részben ma is azoknak a birtokában vannak, a kiknek birtokában a phylloxera megjelenése idejében voltak. A 6. §-ban javasolt azt a korlátozó intézkedést, hogy kölcsönök adása czéljából a
