Főrendiházi irományok, 1892. XVII. kötet • 808-882. sz.
Irományszámok - 1892-868
DGCCLXVÏIl. SZÁM. 217 A terület értéke többszörösen gyarapszik a megmiveléssel s a beültetéssel. Ha e folyton növekedő értéket egyesiljük a személyes hitel alapjával, — a mit a szőlőbirtokos munkájában találunk meg, — s ha ezt kiegészitjük bizonyos mértékben az állam által szolgáltatott garancziával, a melynek alkalmazását közgazdasági érdekből szükségesnek és indokoltnak tartom, oly hitelalaphoz jutunk, a melyen a hitelszolgáltatás kérdése előreláthatólag kielégítő eredménynyel megoldható lesz. Sikerült is ebben az értelemben oly ajánlatot szereznem, a mely szerint egyik pénzintézet a szőlőbirtokosoknak az elpusztult szőlőik felújítására szükséges költség előlegezésére vállalkozik. Az erre vonatkozólag tervezett müvelet lényegét a következőkben van szerencsém ismertetni. A pénzintézet, a mely a szóban levő műveletet érintő ügykörére nézve a pénzügy, minister által kirendelendő kormánybiztos utján gyakorolt felügyelet és ellenőrzés alatt fog működni, a szőlőbirtokosoknak a mondott ezé Ira oly összegű kölcsönt ad, a mely a szőlők felújítási költsége nagyobb részének fedezésére elégséges. A kölcsönök engedélyezése a földmivelésügyi minister által kinevezett bizottság hatáskörébe van utalva, s e bizottságban képviselve lesz a pénzügyminisler s a kölcsönöket adó pénzintézet is. A kölcsön az előre megállapított művelési terv szerint, már teljesített munka és felmerült költségek arányának megfelelő részletekben folyósittatik s visszafizetése az ötödik évben — tehát a felújított szőlő termésének bekövetkezése után —kezdődik. A törlesztési idő 15 év s a törlesztési járadékok egész évi annuitásokban október havának 1-ső napján, vagyis a szüretidő tájára esedékesek. Minden kölcsönnél az évjáradékkal (annuitással) egyenlő összeget a pénzintézet a kölcsönvevő terhére az állami pénztárba szolgáltat be kezelés és gyümölcsöző elhelyezés végett. E részletekből tartalékalap alakittatik, a melylyel s a melynek erejéig minden egyes kölcsönvevő «az összes kölcsönvevőkért egyetemleges kötelezettséget vállal. Ha valamelyik kölcsönvevő tartozását az esedékességi időpontban nem törlesztene, a pénzintézet a tartalékalapból elégíttetik ki, s az államkincstár a tartalékalap csonkitatlan fenlartását biztosítja. A hátralékos kölcsönvevő tartozása a tartalékalap javára, a közadók módjára haj tátik be. Ha a kölcsönvevő összes tartozását lefizette, a tartalékalapból«' részesedését, a tartalékalap esetleges hiányából aránylagosan reá eső rész levonásával, kezéhez kapja. Az eddig előadott alapelvekhez képest szerkesztetett a jelen törvényjavaslat, a melynek czélja a kormánynak oly intézkedések megtételére való felhatalmazása, a mely intézkedésekkel a szőlők felújításához szükséges fennebb emiitett három kellék, tudniillik a szőlővesszők és szőlőoltványok tömeges termelése, továbbá szőlőmunkások kiképzése s e kettővel kapcsolatban a kísérleti ügy szervezése és fejlesztése, s végül a szőlőbirtokosok által a szőlőik felújítása czéljából teendő befektetés költségének előlegezése megfelelő módon kielégíthető, illetőleg megvalósítható lesz. A törvényjavaslat részleteire nézve a következőket van szerencsém előadni. Az 1. §-ban felhatalmazást kérek a törvényhozástól a szőlővesszők és szőlőoltványok termelésének fokozására, a munkások kiképzésére szolgáló tanfolyamok szervezésére s a kísérleti ügy rendezésére. A szölővesszőknek és szőlőoltványoknak nagy mennyiségben való termelését nem tekintem az állam kizárólagos, de még csak elsőrendű feladatának sem, hanem úgy vélem, hogy a vezérszerep e téren a társadalmat magát illeti s leghelyesebb volna, ha az állam csak azzal hatna közre, hogy a társadalmi működést helyes irányban támogassa. FJRENÜI IROMÁNYOK. XVII. 1892 97, » 8
