Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.
Irományszámok - 1892-763
DCCLXIII. SZÁM. 49 A többi elsőfokú hatóság megfelel az eddigi törvények idevágó intézkedéseinek. Másodfokban az alispán kivételével collegialis hatóság, tudniillik a székes fővárosban a közigazgatási bizottság, a törvényhatósági joggal biró városokban a tanács jelöltetett ki, mig a vármegyékben az alispán másodfokú illetékessége érintetlenül hagyandó volt. Harmadfokban az egész országra nézve egységes illetékesség — a földmívelésligyi ministère — volt megállapítandó. A 6-ik szakasz értelmében a kihágási eljárás hivatalból is megindítható. A hamisítványok elkobzása s esetleg megsemmisítése a köz érdekében okvetlenül szükségesnek mutatkozik, a mint ez már a közegészségi törvényben s főleg az ehhez kiadott 1876. julius hó 4-iki 31.026. számú beltlgyminísteri szabályrendelettel részletesen szabályoztatott. A 7-ik szakasz az Ítéletek közzétételéről intézkedik. Részemről az ítéletek publikálására «agy súlyt fektetek, mert a szóban forgó kihágások természete olyan, hogy azok elkövetőit nemcsak büntető tételekkel sújtani, hanem mintegy pellengérre állítani mutatkozik czélszerűnek. Ki a nagy közönség rászedésére vetemedik, rászolgált arra, hogy a közönség előtt megbélyegeztessék, mi által a közönség mintegy figyelmeztetést nyer, hogy a hamisítóktól óvakodjék. A közzététel elrendelése vz eljáró hatóságra van bizva, mert az az előforduló eset természetéből fogja esetenkint megállapitani, vájjon forog-e fenn oly mértékű hamisítás, melyre H közönség figyelnie szélesebb körben \ólna felhívandó; kötelezőnek kellett azonban kimondani a büntető Ítélet közzétételét visszaesés esetében, mivel itt már ismételt törvényszegésről vau szó» melyet szigorúbb büntetés nélkül hagyni nem lehet. A büntető Ítélet facultativ közzétételéről a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. évi XXIII. törvényczikk 8-ik szakasza is tartalmaz intézkedést. Viszont méltányosnak tartom azt, hogy oly esetekben, midőn felmentő ítélet hozatik, a felmentett félnek joga legyen az ítélet közzétételét kérni: ezen rendelkezés teljesen megóvja az egyéni jogos érdekeket s egyszersmind az eljáró hatósági közegek esetleges túlbuzgalma, valamint az hlaptalan feljelentések ellenében megfelelő correctivumot nyújt. Az első esetben, vagyis a hatósági túlbuzgalom esetére az állam, a második esetben — midőn alaptalan feljelentés tétett — a feljelentő fedezi a közzététel költségeit. A 8-ik szakasz a mezőgazdasági termények és termékek közforgalmának ellenőrzése módját tartalmazza. Az elsőfokú hatóság, mely mindig egyes egyén (előljáró, rendőrkapitány, vagy helyettese, főszolgabíró) feljogosittatik arra, hogy vagy személyesen, vagy közegei által oly termények és termékekből, melyeknél a hamisítás gyanúja fenforog az előállítás vagy árúba bocsátás helyén a szakértői vizsgálat czéljaira mintákat vegyen és e czélból az illető helyiségekben kutatást teljesítsen. Az elárusító illetve, előállító érdekében vétetett fel a legtöbb külföldi törvény mintájára azon rendelkezés, hogy ugyanazon mintából egy rész hivatalosan lepecsételve nála hagyandó, mi által biztosíték van kezei között, melynek alapján esetleg sérelem ellenében orvoslást nyerhet. Az iránt, hogy az ellenőrző közegek nehéz és kényes feladatukat csak a törvény keretén belül és megfelelő tapintattal végezzék, biztosítékot nyújt a törvényjavaslat amaz intézkedése, hogy az ellenőrző közegek eljárása a törvényhez kibocsátandó, végrehajtási utasításban részletesen szabályozandó, mi által az ellenőrzés egyöntetűsége és objectivitása megfelelően biztosítva van. A 9-ik szakasz a vegyészeti vizsgáló állomásokról szól. Minthogy a törvényjavaslatban felsorolt kihágások túlnyomó részben oly természetűek, hogy elbírálásuknál az ítélkező hatóságok szakértő hivatalok közreműködésére vannak utalva: a törvényjavaslat sikeres végrehajtása jó részben ezen szakértő hivatalok megfelelő funktiójától függ. De nemcsak mint hatósági szakértők vannak hivatva ezen állomások hasznos szolgálatokat tenni, hanem saját kezdeményezésükből kiinduló üdvös mozgalmat indíthatnak a hamisiFÖRENDI IROMÁNYOK. XVI. 1892-97. 7
