Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-710
DCGX. SZÁM. 191 rendeltetési helyére új fuvarlevéllel továbbittatik, az mint Ausztriába kivitt, illetőleg mint onnan behozott árúczikk kerül árúforgalmi statistikánkba. Szükségesnek tartom itt még kiemelni, hogy az árúnyilatkozatokon nem maga a származási és rendeltetési hely, hanem csupán annak az országnak a neve fog tudakoltatni, a melynek területén a származási és rendeltetési hely fekszik, a mit minden üzletember üzleti érdekeinek legkisebb veszélyeztetése nélkül bevallhat. Áttérve ezek után azoknak az eszközöknek ismertetésére, a melyek által az árúk nagyobb és szabatosabb részletezését s pontosabb bevallását remélem, felemlítem, hogy az árúk ily szabatos bevallásának biztosítását czélozza a javaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint az árunyilatkozatokon ki kell mutatni az árú nevét, közelebbi meghatározását és mennyiségét, holott az 1881. évi XIII. t.-cz. 2. §-a csupán az árú nevének és mennyiségének feltüntetését kívánta meg, az árú közelebbi meghatározása iránt azonban nem rendelkezett. Szükség van a jelenlegi törvénynek ezen rendelkezéssel való kibővítésére azért is, mert nem szándékozom az árúk megnevezését valamely árúlajstrom alapján eszközöltetni, hanem az 1881. évi XIII. t.-cz. 4. §-a alapján kibocsátandó rendeletben ezt az eléggé kényes kérdést olykép óhajtom szabályozni, miszerint az árúk a maguk szokásos köznapi nevükön neveztessenek meg olykép, hogy ezen megnevezésből az árú anyaga, melyből az készült, is kitűnjék s az árúnyilatkozaton feltüntettessenek az árúnak mindazon ismérvei, a melyekből annak mivolta és hovatartozása lehetőleg pontosan megállapítható legyen. Addig, míg az árúk valamely árúlajstrom nomenclaturája szerint neveztettek meg az árúnyilatkozatokon, elegendő volt a törvénynek jelenlegi rendelkezése, mihelyt azonban az árúk megnevezését nem árúlajstrom szerint, hanem pontos körülírással kívánjuk meg, erre a törvényes alapot is meg kell teremteni. Az árúlajstromok használatát pedig minden esetre végleg megszüntetni* óhajtom, mert azok használata egyrészt a közönségre, másrészt a szállítási vállalatok alkalmazottjaira sok időt rabló munkát ró, és a téves bevallásoknak állandó forrását képezi. Szivesen fogja ezt bizonyára a szállitó-közönség is venni, mert rá nézve 3okkal könnyebb az árút a maga szokásos köznapi nevén megnevezni, mint egy több ezer tételből álló lajstromból a megfelelő árúmegnevezést kikeresni. Ily módon az ánibevallás alkalmával minden egyes árúnak kétségkívül oly szabatos megjelölése várható, hogy azok kereskedelmi értékének az értékmegállapító-bizottság által való pontos meghatározása minden nehézség néJkül eszközölhető lesz s árúforgalmi statistikánk az iparpolitika részére is igen becses adatokat fog nyújthatni. Viszont azonban mellőzni kivánom az árúnyilatkozatokon az árúk kereskedelmi értékének bevallását, melyet az 1881. évi XIII. t.-cz. ez idő szerint még előir. Statistikai szabály ugyanis, hogy adatgyűjtés alkalmával soha se tudakoljunk olyat, a mit földolgozni nem akarunk, már pedig az árúnyilatkozatokon bevallott értékek teljes megbízhatatlanságuknál fogva földolgozásra egyátalán nem alkalmasak, tényleg eddig sem dolgoztattak fel s az árúk értékét az e czélra létesitett szakbizottság, az úgynevezett értékmegállapító bizottság határozta meg. De nemcsak hiába való munkát rovunk a közönségre a kereskedelmi érték bevallásával, hanem egyenesen veszélyeztetjük a többi adatok jóságát is, mert a bevallott értékek helyességét a szállítóvállalatok közegeinek nem lévén módjukban ellenőrizni, a felek azt vallják be, a mi nekik tetszik s látva, hogy a bevallás egy része lehet bármily képtelenség, nagyon könnyen írnak be valótlanságot azoknál az adatoknál is, a melyek árúforgalmi statistikánk szempontjából nélkülözhetetlenek. Mindezek az újítások azonban csak úgy vezethetnek sikerre, ha a közönségben meg lesz a készség' az árúk helyes bevallására, a szállitó-vállalatok közegeiben pedig a lelkiismeretes végrehajtásra és ellenőrzésre. Sajnos azonban, hogy tömegesen kerülnek az országos m. kir. statistikai hivatalhoz oly nyilatkozatok, melyeken a bevallás hibás vagy épen hamis
