Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-710
192 DCCX. SZÁM. Gondoskodni kell tehát biztosítékokról, hogy az árúforgalmi statistikának gyors megjelenését gátló és értékét tetemesen leszállító hibás és hamis bevallások jövőre elő ne forduljanak, vagy legalább a minimumra szálljanak le. A szállitó-vállalatok alkalmazottai tekintetében az 4881. évi XIII. t.-cz. 9. §-ában történt is gondoskodás ily biztosítékokról, a szállító-közönséggel szemben azonban a törvénynek büntetési sanctiója nincsen. Ezen törvény eredeti tervezete az árúbevallást hamisan eszközlő felet az állampénztár javára eső két forint birsággal akarta sújtani, de az akkori közgazdasági bizottság a javaslat tárgyalása folyamán a bírságot elejtette, mert attól kedvező eredményt nem várt s mert az— a bizottság véleménye szerint — a közönséget a vállalatok közegei látásának tenné ki, a nélkül, hogy a felmerülő Összeütközés esetében a jogvédelmét alkalmas módon biztositani lehetne. Miután azonban a lefolyt 14 év meggyőző bizonyságot szolgáltatott arról, hogy az áruforgalmi statistikáról szóló törvény büntetési sanctio nélkül kellőképen végre nem hajtható s az áruforgalmi statistikának tökéletesítésére irányuló törekvés teljesen meddő marad, elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy az 1881 : XIIL t.-cz. ezen hézaga a benyújtott javaslat utján kitöltessék. Tapasztaltatott ugyanis, hogy épen a legnagyobb forgalmat közveti tő nagykereskedők, de leginkább a nagyobb szállító vállalkozók (spediteurök) közt állandóan találkoznak egyesek, a kik teljesen légből kapott árúbevallásaikkal áruforgalmi statistikánk pontosságát és megbízhatóságát nagy mérvben veszélyeztetik. Ezen visszaélésekkel szemben, melyekért ma felelősségre senki sem vonható, a büntető határozmányra okvetetlenül szükség van. Miután pedig a büntetés csakis a tudva hamis bevallót fogja sújtani és a gyakorlatban inkább csak a nagy forgalmat közvetítő szállító-vállalkozók ellen irányulna, a kik részéről a hamis adatszolgáltatás az árúforgalmi statistikát érezhetően megronthatja, nem kell attól tartani, hogy annak alkalmazása a kereskedelemre nézve általában zaklatással fog járni. De önkénykedéstől és a szállítóvállalatok alsóbb közegeinek netaláni túlbuzgalmából eredhető zaklatásoktól sem kell tartani, mert e tekintetben a javaslat teljes biztosítékot szolgáltat az által, hogy az ilynemű kihágások megvizsgálására és elbírálására az iparhatóságokat jelöli ki s ily utón a döntést magának a kereskedelemügyi ministernek, illetve Horvát-Szlavonországban a bánnak tartja fenn, a kik a törvény végrehajtásában az általános forgalmi érdekeket mindenkor szem előtt tarthatják s egyúttal az alantas hatóságoknak a törvény alkalmazásában esetleg tanusitandó túlzásait is mérsékelhetik. Meg kell még az árúforgalmi statistika költségeinek fedezésére szolgáló statistikai illetékről emlékeznem, a mely a vasúti és hajózási forgalomban használt bélyeges árúforgalmi űrlapok utján szedetik be. Ezt az illetéket az 1881. évi XIII. t.-cz. 2 krajczárban állapítja meg, tekintve azonban, hogy az adatszolgáltatásnak pontosabb és hatályosabb ellenőrzése és a részletesebb anyagnak feldolgozása nagyobb munkaerőt fog igényelni, a mi az országos m. kir. statistikai hivatalnál okvetlen személyszaporitást von maga után s a dologi kiadásokat isemelni fogja, azonkívül az újonnan szervezett értékmegállapító bizottság működése is némi költséget igényel, jelen törvényjavaslat a statistikai illetéket 10 fillérre kívánja emelni. A statistikai illetéknek az eddigi 2 krajezárról 10 fillérre való felemelése a forgalomnak szót érdemlő megterhelésével egyáltalán nem jár, mert a postai forgalom úgy, mint eddig, ezután sem fog illeték alá esni, hanem csupán a vasúti és hajózási forgalom, ennél a forgalomnál pedig tekintve, hogy vasúton és hajón csak nagyobb értéket képviselő árúk szállíttatnak, ha már az árúnyilatkozatok kiállítása el nem kerülhető, úgyszólván teljesen mindegy, hogy a bejelentés 2 krajezáros vagy 10 filléres űrlapokon történjék-e. Az illeték ugyanis az 1881. évi XIII. törvényczikk 3. §-a értelmében, ha egynemű árú adatik fel akárhány csomagban vagy darabban, tehát akár egész hajórakományként vagy több vaggonban, egy fuvarlevéllel csak egyszer rovandó le, többszörös lerovásnak pedig az idézett szakasz értelmében csak akkor van
