Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

DGGVI. SZÁM. 145 VIII. FEJEZET. A bitorlások és büntetések. A 49—55. §§-hoz. A szabadalom jogtalan használata vagy büntető (bitorlási) vagy magánjogi (kártérítési) utón üldözhető. A szabadalom bitorlásának fogalmához szükséges : 1. oly cselekmény, mely által a szabadalom tulajdonosának vagy jogutódjának a törvényben gyökerező jogai sértetnek, mely jogok lényege és terjedelme a 8. §-náI már ki volt fejtve ; % hogy a cselekmény a szabadalom-tulajdonos, jogutódja, vagy igazolt meghatalmazottjának engedélye nélkül történt legyen, mely engedély általános vagy különös egy esetre vonatkozó lehet; végre 3. hogy a cselekmény tudva történt legyen, azaz, hogy a cselekvő a szabadalom-bitorlás tudatával birjon. Annak, ki a bitorlást elköveti, tehát tudnia kell, hogy másnak jogkörébe tényleg belenyúl és tudnia kell azt is, hogy ez által másnak jogait sérti. A jogsértés tudását illetőleg elgéséges, ha a tettes könnyelműen, komoly megfontolás nélkül cselekszik, mert már egy harmadik érdekeinek könnyelmű megsértése, vagyis a »dolus eventualis« is involválja a tudatos jogtalanságot. így pl. az iparos vagy kereskedő látván, hogy valamely tárgy szabadalmazottnak van jelezve, nem vesz magának fáradságot, hogy meggyőződjék, vájjon a tárgy csakugyan szabadalom alatt áll-e vagy sem; vagy ha körozvényben vagy más hirdetések utján tudomására hozatik, a szabadalom fennállása és a tettes nem győződik meg ezen állítás valódiságáról és a tárgyat mégis készíti vagy használja: akkor könnyelműségből sérti a szabadalmat. Lehetséges az is, hogy a vádlott eleinte jó hiszemben volt és csak később áll be a dolus* Ha ezen »mala fídes superveniens« a büntetendő cselekmény elkövetésekor már fenforgott, akkor az a bitorlás alanyi tényálladékát megállapítja. A szabadalmi védelemnek a hivatalos lapban való közzététele magában véve nem bír azon jelentőséggel, mint a kereskedelmi czégekre vonatkozó közzétételek, vagyis nem bir a kereskedelmi törvény 9. §-ában foglalt azon sanctióval, hogy annak nem tudásával senki sem mentheti magát, mert senki sem kötelezhető, hogy az Összes megadott szabadalmak jegyzékét és az azokra vonatkozó leírásokat és rajzokat tanulmányozza. Viszont pedig azon körülmény, hogy valamely szabadalom a hivatalos lap hirdetései közül talán hibából elmaradt, nem zárja önmagából ki a tettes tudatát; mindkét esetben az, hogy a sértő fél a szabadalomról tudomással birt, bizonyítandó és bizonyítható. A tágabb értelemben vett »culpa« a szabadalombitoriás alapjául nem szolgálhat. Ennélfogva szabadalom-bitorlás tényálladéka leginkább akkor fog megállapittatni, ha a sértő a jogosított által előre a szabadalomnak fennállására figyelmeztetett és, a mint a törvényjavaslat határozottan kijelenti, ha a tárgyak oly külső jellel láttattak el, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy az belföldön szabadalmazva van. A szabadalmi oltalomra vonatkozó jelzést minden szabadalom-tulajdonos a tárgyakon alkalmazhatja. Jelzési kényszert a törvényjavaslat nem ismer, mert nem szükséges valakit jogainak használatára szorítani. FŐRENDI IROMÁNYOK. XV. 1892 97. 19