Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
146 DCGVI. SZÁM. Ily természetű jelzés alkalmazása, mely azonban valóságon nem alapul, az ipartörvény 58. §-a alapján kihágást képez. A szabadalom bitorlása csak mint kihágás üldöztetik és a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv (1879: XL. t.-cz.) szerint büntettetik. A törvényjavaslat ezen enyhébb felfogásának indokolására bátorkodom felhozni, hogy ilynemű kihágásoknál a sértett félnek érdeke inkább pénzbeli büntetésre és megfelelő kártérítésre irányul, mely a törvényjavaslat által megfelelő kielégítésre talál és hogy a védjegyek oltalmáról szóló 1890: II. t.-cz. kivételével, melyben a törvény sértése vétségnek jeleztetik, ipartörvényeinkben mindenütt csak kihágások fordulnak elő, mint például a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról (1893: XXIII. t.-cz.), az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről (1893: XXVIII. t.-cz.), a csomagokban árult czikkek mennyiséglartalmának helyes megjelöléséről szóló törvényekben (1893: XXXIV. t.-cz.). Nem zárja ki azonban a törvényjavaslat azt sem, hogy ismétlés, tehát határozott rósz szándék esetében már nemcsak pénzbüntetés, hanem vele kapcsolatosan az elzárás büntetése is alkalmazható legyen. A büntetisek átváltoztatására, az elévülésre és a büntetésnek egyéb jogi következményeire nézve az 1879 : XL. t.-cz. szabályai találnak alkalmazást. Különös súlyosító körülménynek tekintendő, ha alkalmazottak vagy azok követnek el bitorlást, kik a szabadalom tulajdonosához különös bizalmi viszonyban állnak és még azon kivül kimondandónak vélem az 50. §-ban, hogy ily személyek, kik az ily módon tudomásukra jutott találmányra szabadalmat eszközölnek ki maguk vagy harmadik személyek részére, a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyvnek szabályai szerint büntettessenek. A jelen törvényjavaslatban emiitett kihágások csak a sértett fél kívánatára üldöztetnek és ezen fél a büntető eljárás megindításától az itélethozásig el is állhat és keresetét a magánjogi polgári per útjára terelheti, mert a szabadalom specialis jog, melyek oltalma csakis a jogosított magánérdekében állhat. Ép ugy, mint maga a büntetés kimondása, az utánkészitett, vagy utánzottnak bizonyult tárgyak elkobzása és azon eszközök és készülékek, melyek kizárólag a bitorlás végrehajtására szolgálnak, e czélra használhatlanná tétele csak a sértett fél indítványára rendelhető el. Az utánzott tárgyak csak akkor kobzandók el, ha azok a vádlott birtokában találtatnak, legyen az azok tulajdonosa, letéteményese vagy bizományosa. Másnak birtokába került tárgyak, ha az illető nem foglalkozott az utánzással vagy forgalomba helyezésével, le uem foglalhatók. Oly szabadalmazott gépek, melyek iparszertíleg használtatnak, bárkinél lefoglalhatok. Mily szerszámok és készülékek tekintendők olyanoknak, hogy a bitorlás végrehajtására kizárólag szolgálnak, az az Ítéletben meghatározandó tényt képez és az erre vonatkozó indítvány a tárgyalás folyama alatt teendő, a haszonvehetetlenné tétel itéletileg kimondandó, ennek folytán a végrehajtási stádiumban csak az ítéletnek ide vonatkozó intézkedései foganatosításáról, nem pedig a tárgyak megállapításáról lehet szó. Ezen elkobzásra és haszonvehetetlenné tételre az elévülés nem terjed ki, mert ezek nem büntetések, hanem csakis a bitoiiási ténynek jogi következményei. Az elkobzott utánzások vagy megsemmisítendők, vagy egyezség útján a sértett fél birtokába mehetnek át, mert ezek a szabadalom megsértése nélkül forgalomba többé nem juthatnak és nem maradhatnak. Az, a ki bitorlás által magánjogi kárt szenvedett, ugyanazon bünfenyitő eljárásban magánjogi követelésének megállapítását is kérheti, feltéve, hogy ezt a tárgyalás folyama alatt kifejezetten kívánja.
