Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
112 DCGVI. SZÁM. kezik, hogy az, a ki a találmányra az anyagi eszközöket szolgáltatta, a szabadalomnak közös tulajdonosa sem lehet. Társaságok a szabadalmat csak átruházás utján kaphatják a feltalálótól. Az amerikai polgár vagy az, ki magát kötelezte, hogy polgár leend, »caveat« benyújtása által, rendes bejelentés nélkül valamely általánosan leirt találmányra az elsőbbséget egy évre (mely határidő meghosszabbítható) magának biztosithatja. Angliában csak a valódi és első feltaláló nyerhet szabadalmat, azért jogi személyek szabadalmat csak második kézből szerezhetnek. Németországban a jelen törvényjavaslathoz hasonló intézkedések érvényesek. De az ottani törvény tovább megy, a mennyiben kimondja, hogy a későbbi bejelentés alapján szabadalom nem igényelhető, ha a találmány valamely előbbi szabadalom tárgyát képezi; mely elv ugyan jelen törvényjavaslat (3. §-a) szerint U fennáll, de annak e helyen való kimondása, t. i. hol a szabadalom megadásáról van szó, csak akkor volna indokolt, ha ugy, mint Németországban, hivatalbóli vizsgálatnak volna helye. A svájczi törvény szerint szabadalom csak a feltalálónak (Urheber der Erfindung) adható. Hogy mikép állapitható meg az, hogy ki a feltaláló, arról a törvény nem intézkedik. Az eddig nálunk és Ausztriában érvényes szabadalmi szabályok a tiszta bejelentési rendszeren alapulván és csak a szabadalomért folyamodót tekintvén feltalálónak, az okmányt saját állítására és veszélyére rendelik kiadni és a találmány tulajdonjoga iránti kereseteket a rendes per útjára utasitják. A 6. §-hoz. Az előbbeni szakaszban lefektetett elv, mely szerint szerződési viszony fennállása esetén a feltaláló találmányát az őt erre megbízott személynek átengedni köteles", a szakaszban részletesen körül van irva, igy pl. az állam vagy valamely magánvállalat sokszor alkalmazottjait bizonyos kísérletekre utasítja, melyeknél a szükséges eszközöket vagy költséget rendelkezésükre bocsátja, úgy, hogy az eredményeket és a keletkezett találmányokat is maga részére veheti igénybe. Ha az illető alkalmazott ezen szolgálati vagy szerződési viszony daczára a találmányt maga részére bejelenti, az állam, illetve a vállalat részére való igénybevételének formaságai körülbelül ugyanazok, mint az előző szakaszban foglaltak. A külföldi törvényhozások ez irányban külön nem intézkednek. A németországi törvényhozás ezen esetet az előbbeni szakaszhoz hasonló intézkedések alá sorolja. A 7. §-hoz. A tapasztalás azt mondja, hogy mihelyt egy új, korszakalkotó találmány szabadalmaztatott, többen annak előnyeit űgy kívánják maguk részére biztosítani, hogy a találmányon némi változást tesznek és ennek szabadalmazását kérik. Addig, mig a törzs-szabadalom áll, a szabadalmazás csakis az eszközölt javításra szólhat és most az eredeti feltaláló saját szabadalmát csak a javitás nélkül használhatja, a javítás feltalálója pedig azt az eredeti szabadalom-tulajdonos beleegyezése nélkül nem veheti gyakorlatba. Minthogy pedig a feltalálónak többnyire sietni kell, hogy eszméjének az elsőbbséget biztosítsa, sokszor nincsen azon helyzetben, hogy azt minden irányban gyakorlatilag alkalmazza, ebbeli tevékenységére a javításokra adott szabadalmak csak bénitólag hathatnak. Időt kell tehát az eredeti feltalálónak adni arra, hogy találmányát minden irányban pótszabadalmak által kiegészithesse.
