Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
DGGVI. SZÁM. 113 Ezt czélozza a 7. §. az által, hogy egy éven belül javítási szabadalmat csak az eredeti bejelentő vagy jogutódjának enged és ugyanezen czélt az által is biztosítani kívánja, hogy harmadik személyek által bejelentett javítási találmányok szabadalmazása ezen idő alatt titokban tartassék s azok csak akkor vétessenek tárgyalás alá, ha ezen idő alatt az eredeti bejelentő találmányára nézve pótszabadalmat nem jelentett. # Tehát csak egy év lejártával állhat be annak lehetősége, hogy az eredeti feltalálónak alapszabadalma, másnak pedig javítási szabadalma leend, íigy, hogy kölcsönös beleegyezés nélkül az eredeti szabadalom csak javítás nélkül, a javítás pedig egyáltalán nem vétethetik gyakorlatba. Ezen rendszert csak a franczia és az olasz törvényhozás alkalmazza. •* A franczia törvény szerint a szabadalom tulajdonosán vagy jogutódján kívül egy éven belül senki sem nyerhet oly módosításokra, kiegészítésekre vagy pótlásokra szabadalmat, melyek az előbbi szabadalom tárgyát képezik. Mindamellett bárki jogosítva van ily kiegészítéseket, módosításokat és pótlásokat ezen év alatt letenni, melyek pecsét alatt őrzendők. Az év lejárta után a pecsét kinyitandó és a mennyiben ugyanerre az első bejelentő pótszabad almát nem kért volna, a szabadalom kiadható. Hasonlóan intézkedik az olasz törvény is, de a határidőt hat hónapra szorítja meg. E helyen meg kell emlékeznem az előbbeni angol törvényben foglalt »caveat« czímfí intézményről, mely által a feltaláló teljesen nem fejlesztett találmányát mások javításaival szemben fentarthatta olyformán, hogy ha mások előtt szintén képes volt találmányát kiegészíteni, az az idegen bejelentéssel egyforma jogot nyerhetett. Ezen »caveat« az amerikai Egyesült-Államokban még most is fennálló caveat-tól annyiban különbözik, hogy az utóbbi egy még nem kész találmánynak bejelentését tartalmazza. Némileg hasonló intézmény rejlik a svájczi ideiglenes szabadalmakban. Ezen szabadalom ideiglenes oltalmat biztosit a feltalálónak azon időtől fogva, midőn az eszme keletkezett és bejelentetett, addig, mig arról mintát képes késziteni. Ezen időköz azonban csak két évre terjed és ezen időn belül a feltaláló végleges szabadalmat kérhet még akkor is, ha a találmány időközben köztudomásúvá vált. Szabadalom-bitorlási keresetre az ideiglenes szabadalom jogot nem ad, azért is a kiadandó végleges szabadalomnak visszaható ereje nincsen. A szabadalom leghosszabb tartama mégis az ideiglenes szabadalom keltétől számíttatik. A jelen törvényjavaslat az úgynevezett »behozott szabadalmakat« (Einführungspatente) nem ismeri. A legtöbb eddigi törvényhozás, — ideértve a nálunk is fennálló szabályokat, a behozott szabadalmak fogalmát eltérőleg állapítja meg. Mig ugyanis az angol, spanyol és orosz törvény hehozott szabadalmat csak annak ad, ki az idegen találmányt belföldre behozta és úgyszólván a szabadalom elidegenítését szentesíti, addig Francziaországhan, Belgium, Olasz-és Svédországban a szabadalom a külföldi feltalálónak, kinek külföldön már szabadalma van, adományoztatik, kivéve, ha ugyanazon találmányra már előbb más, mint a külföldi feltaláló, szabadalmat kért volna. Végre az eddigi osztrák törvény a behozott találmányra csakis a külföldi szabadalom tulajdonosának enged belföldi szabadalmat. Különben mindezen törvényhozások a behozott szabadalmat csakis a külföldi szabadalom fennállása idejéig ismerik el érvényesnek és mihelyest a külföldi szabadalom lejárt, a vele kapcsolatos belföldit is lejártnak tekintik. Az újabb német törvény behozott szabadalmakat nem ismervén, a találmány bejelentőjének enged szabadalmat a külföldi szabadalmakra való minden vonatkozás nélkül. FŐRENDI IROMÁNYOK. XV. 1892 97. 15
