Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.
Irományszámok - 1892-706
106 DCGVI. SZÁM. De alig lehetne nálunk a vizsgálati rendszerre áttérni, mert a hazai viszonyainkhoz képest felette költséges volna. A vizsgálati rendszerhez ugyancsak akkor lehetne fordulni, ha egyúttal képesek volnánk oly vizsgáló-apparátust felállítani, annyi és sokoldalulag képzett közegeket alkalmazni, melyek feladatuk legmagasabb színvonalán állva, teljes garantiát nyújtanának arra nézve, hogy az általuk teljesített vizsgálat eredménye minden tekintetben megfelelő és megnyugtató legyen. Ily helyesen szervezett hivatal oly összeget venne igénybe, melyekkel háztartásunk megzavarása nélkül ezen bár kétségtelenül fontos czélra még sokáig nem rendelkezhetünk. A fennebbi összeállításokból kitűnik^ mily magas összeget áldoznak Észak-Amerika és a német birodalom szabadalmi hivatalaik vizsgáló személyzetére. Németországban 60, Amerikában épen 203 technikai szakértő foglalkozik a találmányok hivatalból való megvizsgálásával. Mind a két államban a találmányok szabadalmazása oly jövedelmet is hoz, mely a költségeket nemcsak fedezi, hanem még fölösleget is nyújt. Nálunk Ausztriával együtt az utolsó évben körülbelül 5.000 szabadalom kéretett és még kérdéses, vájjon ezen szám akkor, midőn a szabadalmak csakis a magyar korona területére fognak adatni, nem fog-e tetemesen leapadni. De ha változatlan is maradna ezen szám, a jövedelme, még ha a díjak megfelelően emeltetnek is, alig fog oly összegre emelkedni, melylyel az államkincstár hozzájárulása és az adózók nagyobb igénybevétele nélkül a beható szakszerű elővizsgálat költségei fedezhetők lennének. Azon feltevés, hogy kisebb szabadalmi forgalom mellett a kiadások is aránytalanul kisebbednének, jogosultnak nem ismerhető el, mert az egyes technikai szakmák és a találmányok egyes osztályai részére vizsgálókat, és miután azok határozatai ellen felfolyamodás engedendő, felülvizsgálókat körülbelül ugyanazon számban kellene alkalmazni és kivánt képzettségükhöz megfelelően díjazni, akár több, akár kevesebb bejelentés érkezik az illető szakmára vonatkozó osztályhoz megvizsgálás végett. Mindezekhez járul még azon tekintet is, hogy az Amerikában és Németországban dívó elovizsgálati rendszer költséges és nehézkes volta mellett még sem nyújtja azon biztos garancziát, hogy az, a mit a szabadalmi hivatal technikusai újnak nyilvánítottak, valósággal újnak is tekintendő. Az alapos vizsgálat alapján kiadott szabadalom újdonság hiányában bármikor megtámadható és a fennebbi számok mutatják, hogy ott, hol az elovizsgálati rendszer fennáll, évenkint a szabadalmak nagy száma még mindig újdonság hiányában és más okokból megsemmisíttetik, úgy, mintha ezen találmányokat soha nem vizsgálták volna. A költséges apparátus tehát nem is működik megbizható módon. Mindezeket megfontolva, az elovizsgálati rendszert hazai viszonyaink szerint megfelelőnek nem tekinthetem, annak elfogadását nem javasolhatom. Sokkal czélszerubbnek mutatkozik a felszólalási rendszer, mely aránylag sokkal kisebb költségekkel jár és melylyel annál inkább megelégedhetünk, midőn az oly kiváló ipari államnak, mint Nagybritánia, igényeinek több mint negyven éven át teljesen megfelelt. Midőn tehát jelen törvényjavaslat szerkesztésénél általában a felszólítási rendszert követem, különösen figyelemmel hazai viszonyaink és fejlődő iparunk igényeire, egyes intézkedéseket» melyektől kedvező eredményt várok, a németországi, mint legjobb szabadalmi törvényből, a jelen törvényjavaslatba is felvettem, s oda volt irányozva törekvésem, hogy ezen törvényjavaslat mindama követelményeknek, melyek attól kielégítésüket várják, megfeleljen. Áttérve a részletekre, a törvényjavaslat egyes szakaszainak és rendelkezéseinek indokolását bátorkodom előterjeszteni, követvén ezen indokolásnál a szakaszok sorrendjét és egyúttal hozzáfűzvén a külföldi törvényhozások és eddigi belföldi törvényünk ismertetését.
