Főrendiházi irományok, 1892. XV. kötet • 677-742. sz.

Irományszámok - 1892-706

DGGVI. SZÁM. 107 I. A szabadalmak tárgya. Az 1. §-hoz. Nem minden találmány jogosit az állam részéről adandó szabadalmi oltalomra. A javaslat e tekintetben kétrendbeli kelléket állit fel és pedig az újdonságot és az ipari értékesithetést. Mi az első kelléket illeti, ott, hol ismeretes tárgy forog fenn, tulajdonképen találmányról szó nincs, mert a mi úgyis ismeretes, azt feltalálni nem is lehet. Az újdonság közelebbi fogalma a 3. §-ban »a contrario« határoztatik meg legczélszertíbben. Az ipari értékesithetés abban áll, hogy a találmány anyagi használatra alkalmas legyen. Ennélfogva például egy számadási vagy kimutatási rendszer, legyen az még olyan elmésen egybeállítva, nem szabadalmazható, ha annál ipari munka általában nem, vagy csak az ismeretes eszközökkel jön alkalmazásba. Ipari értékesítés tágabb értelemben veendő, beleértve tehát a bányászati és földmivelési értékesítést is. Az ipari értékesithetés kelléke nem terjed ki egyszersmind a találmány czélszertíségére és kiváló hasznosságára is. Ennélfogva csak az ipari czélokra általában hasznavehetetlen, és a gyakorlatilag nem alkalmazható találmány záratik ki a szabadalmi oltalomból, valamint mindazon találmányok, melyek csupán mint tudományos elvek, pénzügyi tervezetek stb. az iparban közvetlen nem alkalmazhatók. Az »értékesíthető« szó helyett javaslatba hozatott ugyan több szakértői közeg részéről a »használható« szó, de ez nem felel meg az itt kifejeztetni kívánt kellékeknek, mert ez utóbbi alatt még oly eljárás is volna érthető, mely az iparnak külön előnyt nem nyújthat. A találmányoknak több fennálló szabadalmi törvényekben előforduló osztályozását, mint új ipartermény, új eszközök vagy új eljárás, szándékosan mellőztem, mert ily beosztás egyrészt szükségtelen, másrészt zavarokra annyiban adhat alkalmat, minthogy e három követelmény nem foglalja magában mindannak ismertetését, mi szabadalmazható. Az amerikai törvényhozás szabadalmazhatónak nyilvánít minden eljárást, eszközt, iparterményt és anyag-összeáilitást (art machine, manufacture or composition off matter), feltéve, hogy új és hasznos; a hasznosság kelléke azonban a gyakorlatban ugy értelmeztetik, hogy a találmány ipari alkalmazást találhasson a nélkül, hogy hasznos volta külön kutattassék. Angliában minden új előállítás (ony maniur of new manufacture) szabadalmazható ; a találmány tárgyának azonban az iparban alkalmazhatónak és új tulajdonságok alapján anyagi használatra alkalmasnak kell lennie. Francziaországban szabadalmazhatok új ipari termények, új eszközök, vagy az ismeretes eszközök új alkalmazása ipari czélnak vagy terménynek elérésére. Az olaszországi törvényhozás szerint szabadalmazandók ipari termények, eszközök és gépek, technikai eljárás, új motorok és valamely tudományos elvnek technikai alkalmazása, a mennyiben az ipari eredményt nyújt. Oroszországban a szabadalmazásról ki vannak zárva puszta elvek, értéktelen és haszontalan találmányok, és oly tárgyak, melyek a közérdekkel, vagy az állam pénzügyi érdekével ellenkeznek. A svájczi törvény a szabadalom tárgyát sokkal nagyobb mérvben korlátozza, a mennyiben kimondja, hogy szabadalmak csak oly iparilag értékesíthető új találmányokra adatnak, melyek minta (modell) utján mutathatók be. Itt a minta oly szerepet játszik, mely más törvényhozásokban ^ismeretlen. Ennélfogva eljárási módok, ha minták által be nem mutathatók, nem szabadalmazhatok. u*