Főrendiházi irományok, 1892. XIII. kötet • 613-617. sz.
Irományszámok - 1892-617
434 DCXVII. SZÁM. lagosak, a mennyiben e túlkiadások más szolgálati ágaknál, nevezetesen: a »külszolgálat«, illetve az »igazgatóság« megfelelő tételei alatt megtakarított összegekben nemcsak teljes fedezetet találnak, hanem még lényeges megtakarítás is mutatkozik. Hogy az »igazgatóságnál«, továbbá az »üzletvezetőségek és forgalmi főnökségeknél« a fizetés- és lakpénzekre előirányzott összeg túl van lépve, annak oka az, hogy az összes hivatalnokok és altisztek (külön-külön) összesített létszámot képeznek, s a személyzet, tekintet nélkül fizetési osztályára, azon szolgálati ághoz lesz beosztva, a hol szakismeretéhez s képességéhez képest legjobban és leghelyesebben alkalmazható, s így megesik, mint a jelen esetben is, hogy némely szolgálati ágnál több magasabb illetményü személyzet van alkalmazva, mint a hány a költségvetésben felvéve van; a minek következménye, hogy az ily szolgálati ágaknál az előirányzott hitel elégtelen a tényleges szükséglet fedezésére, ellenben más szolgálati ágaknál megfelelő megtakarítás jelentkezik. ad 2. A leszámoló hivatalok költségeinél mutatkozó 23.672 frt 91 krnyi túlkiadás az által állt elő, hogy a leszámítoló hivatalok költségeinek 70°/o-a, a leszámolt tételek számának arányában 30°/o-a pedig a leszámolt bevételek arányában lesznek az egyes vasutak közt felosztva. Miután pedig a m. kir. államvasutak bevételei, s ezzel Összefüggőleg a leszámolandó tételek is jóval nagyobb mértékben emelkedtek, mint a többi vasutak bevételei, ennek következményekép a m. kir. államvasutakra az elébb emiitett kulcsok alkalmazása mellett eső költséghányad is emelkedett. ad 3. A szatmár-nagybányai vasút hozzájárulásánál mutatkozó 45 frtnyi lényegtelen kiadási többlet ellensúlyozva van a dologi kiadások megfelelő tételénél mutatkozó, ugyancsak 45 frtnyi kedvezőbb eredmény által. Ad 7. és 11. A jutalmak és segélyek tétele alatt mutatkozó túllépést illetőleg megjegyeztetik, hogy a létszám-összesítés miatt a jutalmakra előirányzott összegnek az egyes szolgálati ágak közt való előleges pontos szétosztása nagy nehézségekbe ütközik, s legkivált a mozdonyszemélyzet teljesítményi jutaléka eleve pontosan meg nem állapitható; az e czélra 1893-ban előirányzott 6.000 frt helyett tényleg 9.651 frt 38 kr. kiutalvanyozása vált szükségessé. A vasúti forgalom örvendetes emelkedése által okozott e 3.651 frt 38 kr. hifeitúliépés nélkül e tétel alatt több mint 300 fiira rúgó hitel megtakarítás éretett volna el. Ad 8. A napi béreseknél és gyakornokoknál mutatkozó 272.621 frt 01 krnyi túllépést első sorban a forgalom jelentékeny mértékben való emelkedése okozta. Befolyással bírt azonban ezen tétel alatti kiadások alakulására az 1893. év első negyedében uralkodott rendkivüli zord időjárás is, a mely lehetetlenné tette^hogy a személyzet oly mértékben vétessék igénybe, mint rendes viszonyok közt. Ugyancsak emelte az e tétel alatti kiadásokat a vasút szállítási képességének fokozása érdekében tett azon intézkedés is, hogy egyrészt mozdonyonkint 1—2 állás rendszeresittetett vizsgázott mozdonyvezető tanonezok részére; mésrészt, hogy a vizsgázatlan mozdonyvezető tanonezok eddigi 1 frtnyi napibére a személyzet állandósítása czéljából 1 frt 20 krra emeltetett. Ad 9. A kilométer- és órapénzeknél mutatkozó 302.935 frt 96 krnyi túllépés legnagyobbrészt a forgalom emelkedésének tulajdonítandó, Befolyást gyakorolt azonban azon körülmény is, hogy a forgalom biztonsága érdekében a fékezők számát szaporítani kellett s ennek folytán több kilométerpénz is volt fizetendő. A kilométer- és órapénzek vonatkilométerenként 1892. évben 5-245 krt, 1893. évben pedig 5*35 krt tettek. Ad 10. Az egyenruha és természetbeni adományoknál mutatkozó 8.735 frt 62 kr. többkiadás a nagyobb forgalom következtében szükségelt személyszaporitásban találja indokát
