Főrendiházi irományok, 1892. XII. kötet • 516-612. sz.
Irományszámok - 1892-609
350 DGIX. SZÁM. 2-ik melléklet a 609. a) számú irományhoz. Indokolás, „a székely vaiutak megépítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A székelyföldi vasutak megépítésének kérdése évtizedek óta napirenden van. A m. kir. államvasutak keleti vonala, mely az erdélyi részeket az anyaországgal összeköti, a Székelyföldet alig érinti s bár az utóbbi évtizedben az ország minden vidékén élénk és örvendetes haladás volt észlelhető vasúti téren, még is a Székelyföldnek épen csak szélei voltak bevonhatók a vasúti hálózatba. Szászrégen, Székelyudvarhely, Sepsi-Szent-György és Kézdivásárhely be lettek ugyan vonva a sínhálózatba, de az egész nagy terület, mely keleti határainkon Sepsi-Szent-Györgytől Szász-Régenig terjed, Háromszék, Udvarhely és Maros-Torda vármegyék túlnyomó része, Csik vármegye pedig egészen (mert egy talpalatnyi vasútja sincs) élénken érzik a vasúti összeköttetés hiányait. Egy tekintet az ország vasúti hálózatának térképére, kiáltóan feltünteti vasúti hálózatunk hiányosságát legkeletibb határainkon. Közel 16.000 négyszögkilométer területen, több mint félmillió lakossal, alig van vasút. Nem csoda, ha e terület s e népesség közgazdasági előhaladása nem bir lépést tartani az ország többi, szerencsésebb viszonyok közt fekvő vidékeivel. Azon törekvések, melyeknek az volt a czéljuk, hogy a Székelyföldön is létesittessenek vasutak, ámbár a kormány részéről jóakaratú támogatásban részesültek s az anyagi támogatás is kilátásba volt helyezve, mindezideig számbavehető eredményre nem vezettek. Ugyanis daczára annak, hogy a székelyföldi vasúthálózat egyik és másik vonalára, söt az egész hálózatra is, eltekintve korábbi évektől, már 1880-tól kezdve a legutóbbi időkig, az előmunkálati engedélyek egész sorozata adatott ki, a hálózatnak csak sepsiszentgyörgy-kézdivásárhelyi részét sikerült kiépíteni s a közforgalomnak átadni. Egy másik tervezet a Székely-Udvarhelytől Marosnyíréig s innen egyfelől GyergyóSzent-Miklósig, másfelől Sepsi-Szent-Györgyig terjedő vonalak létesítését tűzte ki feladatául s ámbár ezen 183 km. hosszú vonalrészre 2,250.000 frt állami és törvényhatósági segély helyeztetett kilátásba, az illető tervezőnek legbuzgóbb törekvése sikerre nem vezetett, a mennyiben e vasút létesítését biztosítani nem sikerült. Hasonlóképen eredménytelen volt azon felszólítás is, melyet több vasútépítéssel foglalkozó pénzcsoporthoz a székelyföldi vasutak kiépítésére nézve intéztem, a mennyiben ezen részben igen nehéz vasúti vonalak megépítésére saját erejükből s az állami támogatásnak rendes mérve mellett nem vállalkoztak.
