Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-477
34 CDLXXVII. SZÁM. a további beváltás előkészítő intézkedéseit megtegyük, sőt egyenesen ez alatt a két év alatt alkalom lesz esetleg arra, hogy a további államjegy-bevonás czéljaira szükséges arany beszerzésére a lehető kedvező időpont bevárassék és kihasználtattassék. A felmondandó egy-forintosokon kívül 1894-ben beváltandó államjegyek és az 1895-ben beváltandó egész államjegyösszeg beváltása nem történnék az öt- vagy ötven-forintos egész államjegykategoria felmondásával, sőt e kategóriák contingentálása sincs tervbe véve, hanem a monarchia két államának pénztáraiban meglevő, vagy oda kerülő öt- és ötven-forintos jegyek váltatnának be az által, hogy azok többé forgalomba nem hozatnak, hanem más fizetési eszközökkel helyettesittetnek. Pénzforgalmunk mai rendszere ugyanis ez idő szerint még nem nélkülözheti azokat a közbeeső czímleteket, a melyekre ezek az államjegyek szólnak. Minthogy az egyes kategóriák nem vonatnának be és igy a most beváltás alá nem eső áll amj egy mennyiségen belül az egyes kategóriák átválthatók, a forgalom mintegy maga fogja szükségletét szabályozni. Minthogy daczára az állami pénztárakban megforduló államjegymennyiség tetemes voltának, megeshetik, hogy 1894. és 1895. folyamán annyi öt- és Ötven-forintos államjegy nem kerül a pénztárakhoz, mint a mennyi az illető években a pénztári visszatartás utján beváltandó, a jelen czikk végső bekezdésében foglalt rendelkezés szerint mód lenne nyújtva arra is, hogy a közös központi pénztár, a hol az államjegyek pénztári kezelése, különösen az egyes kategóriák közötti átváltás Összpontosul, a beváltási műveletbe tervszerűen bevonassék. Az egyezmény IV. czikke megállapítja azokat a fizetési eszközöket, a melyekkel az államjegyek beváltandók. Erre nézve az érmé- és pénzrendszerre vonatkozó 1892-iki szerződés csak azt az elvi kijelentést tartalmazza, hogy a beváltásra államjegyek nem használhatók. Tovább a szerződés utasítást nem ad, sőt a monarchia két államának ezen az elvi kijelentésen belül külön-külön szabadsága van annak megválasztására, hogy a beváltásra mily fizetési eszközöket használjon. Minthogy azonban a beváltás czéljaira használt fizetési eszközök megválasztása nem pusztán pénzügyi, hanem ezt jóval meghaladó valutapolitikai rendszabály, czélszerűoek látszik, hogy a monarchia két államának kormányai e tekintetben is egyenlő elvek alapján járjanak el. A bevonandó államjegyek helyébe a következő fizetési eszközök lépnének: 1. Egy-koronások. Már az 1892. évi XVII. törvényczikk indokolásában volt szerencsém jelezni, hogy az idézett törvény alapján veretendő egy-koronások részben arra is lesznek hivatva, hogy a forgalomban az egy-forintos államjegyek helyét pótolják. Habár az egy-koronás csak váltópénz, arról, hogy értéke állandó maradjon, gondoskodva van az által, hogy a veretendő contingens mérsékelten van megállapítva, az által, hogy az egy-koronások az állammal szemben korlátlan fizetési erővel birnak, s hogy azok a készfizetések felvételével, az arra rendelt pénztáraknál, aranyra bármikor átválthatók lesznek. Figyelembe véve az egy-forintosoknak mai, kereken 64,000.000 frtra tehető forgalmát, az a mérv, a melyben az egy-koronások 1894-ben és 1895-ben ki lennének bocsátandók, megjegyzésre nem ad okot. 2. Ezüst értékpénz. Az egy-koronásoknak a fentiek szerint tervbe vett kibocsátásával a forgalom igényei alig lesznek kielégítve, mert az egy-forintos államjegyek egész kategóriájának s az öt-forintosok kétségkívül egy tetemes mennyiségének bevonásával a tiz-forinton aluli fizetési eszközök száma, a mely együttvéve a 200 milliót eddig mindig meghaladta, tetemesen meg fog fogyni. Az 1892. évi XVII. törvényczikk, illetőleg az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XII. czikke az ezüst egy-forintosok értékpénzjellegét a törvényhozás további intézkedéséig érvényben tartotta, még pedig kifejezetten arra az esetre is,-ha koronaértékre szóló fizetési kötelezettségek teljesitendők.
