Főrendiházi irományok, 1892. XI. kötet • 463-515. sz.
Irományszámok - 1892-477
32 CDLXXVIL SZÁM. között oly szoros benső összefüggés van, hogy e javaslat a szerződésben előrelátott és egyértelműen megteendő folytatólagos intézkedést képez. Az egyezménytervezet I. czikke azt az elvi kijelentést tartalmazza, hogy a 312 milliót tevő közös függő adósságból egyelőre 200 millió forint beváltása mondatik ki. Azokról az indokokról, a melyek az államjegyek most beváltandó összegének számszerű megállapításánál irányadók voltak, fönnebb volt szerencsém megemlékezni. Minthogy az 1892. évi XVII. és XVIII. törvényczikkek már az egész 312 millió frtnyi adósságnak beváltását, mint egyik további teendőt jelölik meg, ebben a czikkben kifejezés volt adandó annak is, hogy a most teljesítendő beváltás csak részletes foganatosítása a törvényhozás emiitett elvi kijelentésének. A czikk második bekezdésében foglaltakra, a melyek a beváltási művelet részleteit ismertetik, s a mely szerint az egy-forintos államjegyek formaszerinti bevonása és beváltása s azután megfelelő összegű más államjegyczímletek beváltása utján történik, a következő czikkek indokolásánál lesz szerencsém részletesen visszatérni. A II. czikk mindazokat a szabályokat tartalmazza, a melyek az egy-forintos államjegyek fölmorídásánál és heváltásánál követendők, a mennyiben azok oly természetűek, hogy megállapításuk a törvényhozás jogkörébe tartozik. Az egy-forintos államjegyek fölmondása és beváltása már az érme- és pénzrendszerre vonatkozó és az 1892. évi XVIII. törvényczikkbe foglalt szerződés XIX. czikkében a beváltási művelet első lépéseként van megjelölve. Ezt az útmutatást, a mely abból a pénzforgalmi tekintetből indul ki, hogy a forgalom első sorban a legkisebb államjegyczímlettől tisztítandó meg, követi a javasolt intézkedés. Erre az intézkedésre különben azért is szükség van, mert az egy-koronás ezüst érmék veretése mint az már fönnebb számszerűen is kimutattatott, már tetemesen előrehaladt. Ezek az érmék, mint azt már a koronaérték megállapításáról szóló törvényjavaslat indokolásában jelezni szerencsém volt, arra is vannak hivatva, hogy az egy-forintos államjegyek szerepét a. forgalomban részben pótolják. Forgalomba hozataluknál kiváló gondot igényel az a körülmény, hogy az által a hitelre alapított pénzforgalom ne növeltessék. Ugyanazért az eddigi kibocsátások mind más pénzjegyek beváltása ellenében történtek. így a negyedes két-forintos a. é. ezüst érmék beváltása czímén ezekből az érmékből 4,500.000 a. é. forintot, vagyis 9,000.000 darabot hoztam forgalomba s a cs. kir. pénzügyminister ur ugyanezen a ezímen a 30: 70-es arány szerint, 10,500.000 a. é. forint értékűt, vagyis 21,000.000 darabot. Megegyeztünk továbbá a cs. k. pénzügyminister úrral, hogy, ha a forgalom továbbá egy-koronásokat igényelne, azok, figyelemmel a fönnebb hangsúlyozott követelményre, nemkülönben az egy-forintos államjegykategoriának tervbe vett beváltására, csakis ugy bocsáthatók forgalomba, hogy minden a fönnebbi összegeken túl kibocsátott két-két darab egykoronás érme fejében egy-egy a. é. egyforintos jegy péiiztárilag visszatartassék. A m. k. központi állampénztár f. évi január végéig ezen a ezímen 637.000 frtot tartott vissza egy-forintosokban, a bécsi központi állampénztár pedig 2,446.778 frtot. Minthogy azonban az egyes államjegykategoriák számszerűen nincsenek megállapítva, vagyis nincs megállapítva az, hogy az államjegyek összforgalmának törvényesen megállapított legmagasabb összegén belül mennyi esik az egyes kategóriákra, másfelől az egy-koronások az egy-forintosok mellett egyszerre nem tarthatók forgalomba : az emiitett intézkedés sikerének biztosítása érdekében a függő adósságot kezelő közös pénzügyminister ur az én és a cs. k. pénzügyminister ur megkeresésére múlt évi deczember havában elrendelte, hogy a közös központi pénztár további intézkedésig más államjegyeket egy-forintosokra át ne váltson. Ez által az
