Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXII. SZÁM. 83 Másként áll a dolog, ha a távollevő örökös öröklési joga vitás. Ilyenkor nem marad egyéb bátra, mint a perreutasitás szabályait alkalmazni. Magának az Öröklési jognak kérdése nem dönthető el perenkivüli birói határozatai, s az a mit egyrészről a megjelent örökös, másrészről pedig a távollevő örökös ügygondnoka elŐterjep^t, csakis arra alkalmas, hogy a perreutasitó végzésnek szolgáljon alapul. Azt a megoldási módozatot, melyet a javaslat hasonló körülmények közt a szabályszerűen megidézett örökössel szemben alkalmaz (63. §.) a szóban forgó esetben azért nem lehet elfogadni, mert az első tárgyalásról elmaradt örökösnek az ujabbi tárgyalásra való személyes megidézése sem lehetséges s a hirdetmény utján való idézés nem nyújt teljes biztosítékot arra nézve, hogy a távollevő örökös a praeclusióval kapcsolatos joghátrány bekövetkezhetéséről tudomást fog szerezni, és mert az ismeretlen helyen való tartózkodás okai különfélék, s a távollevő örököst gyakran nem is terheli beszámítható mulasztás, hogy jogaira nem ügyel. Az ügygondnok pedig módot találhat, hogy védencze tartózkodásáról vagy egyéb az ügyre befolyással biró személyes körülményeiről időközben közelebbi tudomást szerezve védencze perbeli érdekeit a lehetőséghez képest megóvja. Valahányszor a bíróság a 62., 63. és 64. §. első bekezdésében megjelölt' 1 körülmények közt hivatalból állapítja meg a meg nem jelent örökös osztályrészét, avagy mellőzi a meg nem jelent örökösnek, illetve hagyományosnak igényét: mindannyiszor oly perenkívüli határozatot hoz, mely oly személy jogát érinti, ki a tárgyalásban tényleges részt nem vett, sem pedig jogáról kifejezetten le nem mondott. Ugyanazért mi sem áll útjában annak, hngy a meg nem jelent örökös, illetve az örökössel egy tekintet alá eső hagyományos — a megjelent örökössel ellentétes irányú, de a peren kívüli határozat előzményeivel ugy sem azonos tényállásra alapított jogát — a hagyatéki bíróság átadó végzésével szemben per utján érvényesítse (89. §.). 65. §. A kötelesrészre jogosított fél meg nem jelenése esetén lényegileg ugyanazok a szabályok alkalmazandók, melyek a meg nem jelent örökössel szemben vannak megállapítva (62., 63. §.), mert jóllehet a kötelesrész iránti igény csak akkor tekinthető létezőnek, ha azzal az illető fél határozott alakban fellép; a kötelesrészre jogosított és az Örökhagyó között fennállott vérségi viszony közelsége a meg nem jelentek érdekeinek hivatalból való megóvását teszi szükségessé akkor, midőn az örökösök a kötelesrészhez való jogot elismerik s midőn nem igen lehet feltenni, hogy a legtöbb esetben még kiskorú kötelesrészre jogosítottak azért maradtak el a tárgyalásról, mert jogukat érvényesiteni nem kívánják. A kötelesrész hivatalból megállapított összegének biztosítására vonatkozó rendelkezés indokolásául elég e helyütt a 78. §. kapcsán felhozottakra utalni. 66. §. Lehetnek esetek, midőn valamelyik érdekelt azért nem jelent meg a tárgyaláson, mert jogáról lemondott. Ilyenkor nem lehet helye sem a 62. és 63. §-ban szabályozott eljárás alkalmazásának, sem pedig annak, hogy a jogáról lemondott fél érdeke — a mennyiben azt különben a törvény megengedi — hivatalból megóvassék. Az ilyen érdekeltnek igénye egyáltalán nem jöhet figyelembe az örökösödési eljárás során; de csak akkor, ha a megjelent érdekeltek valamelyike minden kétséget kizáró módon, jelesül a megszabott alaknak megfelelő okirattal, bizonyítja a lemondás valóságát. Minthogy azonban tapasztalás szerint a felek igen gyakran nem gondoskodnak arról, hogy hasonló lemondások közokiratba vagy hitelesített magánokiratba foglaltassanak:' a §. második bekezdése a bemutatott okirat alakszerűségi kellékének hiányát pótló oly eljárási módon*
