Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
84 CDXXXII. SZÁM. zatot állapit meg, mely a hagyatéki tárgyalás eredményét az anyagi jogállással összhangzásba hozza a nélkül, hogy a jogok biztosságát veszélyeztetné. 67-70. §. A javaslat 67—70. §-ai azokra az esetekre vonatkoznak, a melyekben az ingatlanokra nézve az Örökhagyó tulajdonát meghatározó anyagi jótállás a telekkönyvvel mog nem egyezik. A javaslat különös súlyt fektet arra, hogy ily esetekben a fenforgó eltérések megszüntetése, a telekkönyvben előforduló s a valódi jogállással meg nem egyező tulajdoni bejegyzések helyesbítése lehetőleg az Örökösödési eljárás folyamán eszközöltessék. A 67. §. azt az esetet tartja szem előtt, midőn az örökhagyó a hagyatékhoz tartozó valamely ingatlanra nézve tulajdonosul bejegyezve nincsen. Az eljárás, mely ebben az esetben követendő, lényegileg megfelel az 1877 : XX. t.-cz. 250. §. b) pontjában foglalt rendelkezésnek. A javaslat azonban arra is kiterjeszti figyelmét, hogy miután az örökhagyó tulajdonának igazolása végett beszerzett okiratok vagy felvett külön jegyzőkönyv önálló alapját képezi a telekkönyvi bejegyzésnek, az erre vonatkozó utólagos elintézés gyakran oly eredményre vezethet,: a mely össze nem egyeztethető a feleknek az örökösödési osztály megtételére vonatkozó megállapodásaival s az átadási végzésnek ezekre alapított rendelkezéseivel. A lehető bonyodalmak elkerülése végett tehát a javaslat lehetővé teszi, hogy az örökhagyó tulajdonának bejegyzését tárgyazó kérdés még a tárgyalás befejezése előtt teljesen tigztáztassék s hogy a felek a bejegyzés eredményéhez képest tehessék meg az osztály foganatosítására vonatkozó intézkedéseiket. V À 68. §. arról rendelkezik, hogy oly esetben, midőn az örökhagyó tulajdoni jogának bejegyzésére szükséges okirat meg nem szerezhető, de oly körülmények forognak fenn, a melyek alapján a tényleges birtokos tulajdoni jogának telekkönyvi bejegyzéséről szóló 1892 : XXIX. t.-cz. szerint az örökhagyó tulajdonjogának nyilvánkönyvi bejegyzése peren kívüli utón megtörténhetik, az erre vonatkozó eljárás az Örökösödési eljárás keretében indíttassák meg és fejeztessék be, ugy, hogy az örökösödési eljárás eredménye az öröklésen alapuló jogviszonynak nem csupán anyagi, de alaki rendezésére is kiterjedjen. És minthogy az Örökhagyó tulajdonjogának s ezzel kapcsolatban az örökös jogutódlásának telekkönyvi bejegyzését gyakran az a körülmény akadályozza, hogy valamely előző hagyaték még le nem tárgyaltatott: a 69. §. az ily módon összefüggő hagyatékok egybekapcsolását teszi lehetővé. Mindkét esetben azonban a feleknek szabadságában áll a hagyatéki vagyonnak arra a részére nézve, a melyre az Örökhagyó tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését czélzó külön eljárás ki nem terjed, az átadást kérelmezni (77. §.). Ámde az ingatlanok jogi forgalmában előfordulni szokott bonyodalmak kútforrása nem csak aban áll, hogy az ingatlan az Örökhagyó nevére bejegyezve nincsen, hanem abban is, hogy oly ingatlanra is van az örökhagyó tulajdona a telekkönyvben bekebelezve, a mely őt nem illeti. Ez okból a 70. §. módot nyújt arra, hogy az ilyen tényállásból keletkező perek megelőzése végett a fenforgó eltérést a hagyatéki tárgyalás során a valódi tulajdonos bevonásával és az érdekeltek közmegegyezésével megszüntetni lehessen. Természetes, hogy a hagyatéki vagyon tekintetében érdekelt feleknek ilynemű megállapodásai ugy a joghatály, mint az azok alapján eszközölendő, telekkönyvi bejegyzés módja tekintetében ugyan az alá a szempont alá esnek, mint a mely á hagyatéki vagyonnak az örökösödési eljárás folyama alatt eszközölt elidegenítése kérdésében irányadó (72. §.). Ha nem sikerül a kérdést közmegegyezéssel megoldani, az esetben a tulajdoni igényt támasztó harmadik személy nem tehetne egyebet, mint hogy jogát a törvény reudes utján érvé• u •
