Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
82 CDXXXII. SZÁM. határozására szükségesek, de a kivételes természetű ügygondnoki képviseletnek hatálya még sem terjedhet odáig, hogy az Ügygondnok passiv magatartása vagy az egyezségtől való vonakodása az eljárást megakassza, hanem ily esetben a bíróságot fel kell jogosítani, hogy hivatalból állapítsa meg a meg nem jelent örökös osztályrészét. Hogy mennyiben lehet helye ennek az eljárásnak akkor, ha, az örökösök egyike sem jelent meg a tárgyaláson s az ügynek befejezése közérdekből szükséges (pl. a javaslat 4. §-a alapján megindított eljárás esetében) azt azt — tekintettel az egyes esetekben fenforgó körülmények különbözőségére — a jogalkalmazásra kell birni. Ha azonban a megjelent Örökösök el nem ismerik a meg nem jelent örökös örökösödési jogát, és ha ily módon egyáltalán kétes, vájjon a meg nem jelent Örökös csakugyan megszerezte-e az öröklési jogot: akkor az eljárásnak nincsen a meg nem jelent örökösre kiterjeszthető peren kívüli substratuma s a következetesség azt hozza magával, hogy a jogkövetkezmény határozott megjelölésével és ismételve személyesen idézett, s ennek daczára meg nem jelent örökösnek netáni igénye az örökösödési eljárás során figyelmen kívül maradjon» Ez a szabály alkalmazandó valamely meghatározott ingatlan hagyományosával szemben is, mert a javaslat elvi álláspontja szerint az ilyen hagyományos a közvetlen jogszerzés, illetve jogátszállás kérdésében egy tekintet alá esik az Örökössel (v. ö\ a 3. §. indokolását) s mert abban az esetben, ha a törvény akkor is megengedné az örökös részéről el nem ismert ily hagyomány figyelembevételét, a midőn a hagyományos a hagyaték tárgyalására meg nem jelent: H hagyományost sokkal kedvezőbb helyzetbe juttatná, mint az Örököst, a kinek örökösi minősége ugyancsak alakszerű* végrendeletből vagy Öröklési szerződésből tűnhetik ki. Hogy a meg nem jelent Örökös, vagy hagyományos vitás igénye figyelmen kivül hagyatbassék, annak elengedhétlen előfeltétele, hogy a második határnapra szóló idézést az örökösnek, illetőleg a hagyományosnak saját kezéhez kézbesítsék, mert e nélkül nem volna alapja annak, hogy a tárgyalásról való elmaradás oly mulasztásnak minősíttessék, mely bizonj^os tekintetben jogvesztést von maga után. Ha tehát a saját kézhez való kézbesítés bármi okból meg nem történhetik, nem marad egyéb hátra, mint a vitás kérdést a per útjára terelni s e tekintetben a perreutasitásra vonatkozó szabályokat alkalmazni. A <ueg nem jelent örökös vagy hagyományos érdekéről való gondoskodás azonban nem terjedhet odáig, hogy a kézbesítés körül felmerült nehézségek a per megindítását, esetleg a per meg nem indításával kapcsolatos jogkövetkezmények beálltát hátráltassák. Ugyanazért intézkedni kellett, bogy ily esetben a perreutasitó végzés hatályos kézbesítése egyszerűbb alakban történhessék meg. 64. §. Hogy mi történjék az ismeretlen helyen távollevő Örökös elmaradása esetén, arra nézve az 54. §. szerint kibocsátott idézési hirdetmény tartalmának kell kiindulási pontul szolgálnia. Ehhez képest a tárgyalás a távollevő örökös ügygondnokával, mint a távollevő Örökös képviselőjével tartaodó meg, de az eredménynek különbözőnek kell lennie a szerint, a mint a távollevő Örökös joga vitás, vagy sem. Az utóbbi esetben a megoldandó kérdés csupán az osztályrész megállapítása körül forog. Az adatok, melyek e kérdésben figyelembe jöhetnek, a hagyatéki ügy irataiból menthetők és ha a megjelent többi örökösök az örökösödési osztályrészek megállapítása és az osztály megejtése kérdésében megegyeznek : nincs elfogadható ok, hogy az Ügygondnok hozzá nem járnlása esetén az egész kérdés az örökösödési eljárás folyamát megszakító per útjára tereitessék. A tárgyalásban tényleg résztvevő örökösök érdekének megóvása végett fel kell jogosítani a bíróságot, hogy ily esetben — perreutasitás nélkül — perenkivüli határozattal, azaz hivatalból állapíthassa meg a távollevő Örökös osztályrészét, a mi távollevő örökösre annál kevésbbé sérelmes, mert esetleges megrövidítését'külön per utján orvosolhatja.
