Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXII. SZÁM, 76 36. §. A fennebb felállított általános szabálytól eltérŐleg akkor is felmerülhet a leltározás szüksége, ha az örökösödési eljárás megindításának esetei (2—4. §.) fenn nem forognak ugyan, de ha a leltározást oly személyek kívánják, a kiknek — az örökhagyó ellen fennállott vagy az örökhagyó intézkedésén alapuló követelésük érvényesithetése szempontjából — kétségtelen jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az örökség tárgyát képező vagyon misébe és értéke közhitelű alakban megállapittassék, még mielőtt az Örökség az Örökhagyó jogutódjának más vagyonával összeolvadna. Ilyen személyek, — a mint az má a 3-ik §-szat kapcsolatos indokolás során említve volt — a közönséges hagyományosok és az örökhagyó hitelezői — de csak akkor, ha követelésüket a megszabott alakban kimutatják, mert e nélkül a leltározás kérése iránti jog sok esetben merő zaklatássá fajulhatna. A hitelező vagy hagyományos kérelmére teljesített leltározást nem követi szükségszerűen a további örökösödési eljárás ; — s ugyanezért indokolt, hogy a leltározás költségét a leltározást kérő hagyományos vagy hitelező viselje s annak a hagyatékból való megtérítését csak abban az esetben követelhesse, ha az örökösödési eljárás tovább folytatása más okhól szükséges és ha ez által a leltározás az Örökösödési eljárás hasznosítható alkatrészévé vált. A gyámhatóság alatt álló hagyományos érdekeiuek megóvását czélzó kivételes intéz* kedés megfelel az 1877. évi XX. t.-cz. 256. §-ánk. 37. §. A leltározás foganatosításának rendszerinti közege — a javaslatnak a mai joggal megegyező álláspontja szerint — a községi (kör-) jegyz illetőleg az erre rendelt községi közeg, de a hagyatéki biróság jogosítva van a leltározással,. vagy a leltár kiegészítésével és a pótleltározással a kir. közjegyzőt megbízni, mert a leltározás mikénti eszközlésének gyakran lényeges befolyása van az örökösödési tigy tárgyalására és elintézésére és igy indokolt, hogy ily esetben annak a közegnek közreműködésével alkottassék meg az eljárás anyagi háttere, a kit a tárgyalás vezetése illet meg. Ezért van utalva kizárólag a kir. közjegyző hatáskörébe a leltár kiigazítása és a pót-leltározás, ha annak szüksége a tárgyalás folyamán merül fel. Ha azonban a fenti cselekmények az örökösödési eljárásra illetékes járásbíróság területén kivül teljesitendők: akkor az imént jelzett szempont nem bír döntő súlylyal és csak a fenforgó egyéb körülmények lehetnek irányadók a tekintetben, vájjon a leltározás, pót-leltározás és leltárkiigazítás foganatosításával a községi közeg, bírósági végrehajtó vagy kir. közjegyző bizandó-e meg. Hogy a hagyatéki tárgyalás folyamán szükségessé vált pót-leltározás vagy leltár-kiigazitást a tárgyaló közjegyző külön bírói megbízás nélkül is teljesítheti, annak az az indoka, hogy ezek a cselekmények szorosan összefüggnek a tárgyalással s hogy lényegesen késleltetné az eljárás befejezését, ha a közjegyző minden ilyen esetben a hagyatéki biróság előzetes határozatát ti&toznék kikérni. Az esetleges visszaéléseket ellensúlyozni fogja az a körülmény, hogy a közjegyző díjaira nézve elfogadott átalány-rendszer mellett az ily pót-leltározás- vagy leltárkiigazitásért a közjegyző külön díjazást nem követelhet (118. §.). 38—48. §. Az ezekben a §-okban foglalt rendelkezések lényegileg megfelelnek az 1877. évi XX, t.-czikk 234., 235., 236., 237., 238., 239., továbbá az 1868. évi LIV. t.-cz. 569., 570., 571. 573., 574. §-ainak, azzal a különbséggel, hogy a leltározás módozatai részletesebben és szabatosabban vannak meghatározva. m 10*
