Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

76 CDXXXII. SZÁM, A 44. §-nak az az intézkedése, melynél fogva -a hagyatéki tárgyalás folyamán szükségesnek bizonyult leltározás, pót-leltározás és leltár-kiegészités eszközlése végett a 37. §. utolsó bekezdésében emiitett közegek valamelyikéhez a megkeresést közvetlenül a kir. közjegyző intézheti: hozzá fog járulni az eljárás gyorsításához. A 46-ik §. megvonja az érdekeltek részéről a leltározás közben tehető előterjesztések és észrevételek korlátait, nehogy az ellenérdekű felek vitája sok esetben a leltározás czélját veszélyeztető túlságos arányokat öltsön. A 47. §. második bekezdése a gyakorlat egyik controvers kérdését kivan ja megoldani oly módon, hogy a fél ne legyen kénytelen a leltározás alkalmával minden lehető kifogását előterjeszteni és igy a leltározás cselekményét eredeti jellegéből kivetkőztetni. A 48. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a hivatalból felvett leltár esak a községre nézve illetékes járásbírósághoz terjesztendő be, s az ezzel kapcsolatos az az intézkedés, melynél fogva a leltárnak a gyámhatósággal netán szükséges közlése iránt az Örökösödési eljárásra illetékes járásbíróság, azaz a hagyatéki bíróság intézkedik: a leltár felvétele és beterjesztése körüli eljárás egyszerüsitésére és megbízhatóságának emelésére szolgál. Ugyancsak az eljárás egyszerűsítését és gyorsitását xzélozza az a rendelkezés is, hogy ha a biróság a közjegyzőt a leltározáson felül a tárgyalással is megbízta, a közjegyző ne külön, a tárgyalást megelőzően, hanem csak a tárgyalás befejezése után mutassa be a leltárt. Mert ez esetben a bíróságnak a tárgyalást megelőző intézkedése csak a leltár hiányának pótlására vagy a leltárazás kiegészitésére vonatkozhatik, az e tekintetben netán szükséges cselekményeket pedig a közjegyző a 37. és 47. §§. rendelkezéseihez képest a tárgyalás folyamán s külön birói megbízás nélkül is végezheti. 49. §. A feltétlen hivatalból való eljárás eseteiben gondoskodni kell arról, hogy a törvény különös oltalma alatt álló érdekeltek jogainak megóvása végett a birói letétre, illetve hatósági Őrzésre alkalmas értékek a hagyatéki bíróságnak beküldessenek még akkor is, ha a zár alá vétel utján való előleges biztositás, avagy a hagyatéki zárlat esete nem is forog fenn, mert csak igy lehet a hagyatéki biróság abban a helyzetben, hogy az átadó végzés jogerőre emelkedése után a kiskorú és gondnokság alatt álló személyeket, avagy a létesítendő' alapítványt illető jutalékot további megőrzés és kezelés végett a gyámhatósághoz, illetve az alapítvány képviseletéhez átszármaztassa (V. ö. az 1877: XX. t.-cz. 285. és köv. §§. és jav. 76.),. a 2. §• 3. és 4. pontja esetében pedig a távollevő vagy az államkincstár jogait megóvja. Ezt az intézkedést azonban összhangzásba kellett hozni egyrészt az 1877: XX. t.-cz. 17. §-ával, a mely szerint az atya rendszerint csak arra van kötelezve, hogy kiskorú gyermekének készpénzét, kötvényeit és értékpapírjait adja át a gyámhatóságnak, illetve biztosítsa, az ékszereket és drágaságokat pedig csak akkor köteles a gyámhatóságnak átadni, illetve biztosítani, ha ezt a gyámhatóság a kiskorú érdekeinek veszélyeztetése miatt szükségesnek tartja. Összhangzásba kellett hozni a szóban forgó intézkedést másrészt ugyanazon törvény 35.

? 100—102. §-ával

3 a melyeknél fogva a gyámság alatt álló kiskorúnak ékszerei és drágaságai is rendszerint a gyámhatóságnak adandók át, illetve biztositandók, kivéve ha a gyámhatóság az ékszereket és drágaságokat, avagy azoknak egy részét a gyámoltnak használatul át nem engedte. Annak a kérdésnek elbírálása, hogy a kiskorú készpénzéből mennyi hagyható meg, — a halaszthatlan kiadások fedezésére szükséges összegen felül — a gazdaság, háztartás vagy az üzlet folytatása, továbbá a nevelési költségek, vagy a tartozások törlesztése végett az atya, vagy a gyám kezeinél (1877: XX. t.-cz. 17. és 102. §.) a gyámhatóságot illeti meg s igy a készpénznek minden esetben kötelező beszolgáltatása csak a gyámhatóság eltérő intézkedése alapján maradhat el. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy az 1877: XX. t.-cz. 17. §-ával összhangzó intézkedésnek, mely az ékszerek és drágaságok beküldésének mellőzését rendeli, csak akkor lehet