Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
CDXXXII SZÁM. t illető jogokat, a kire magajaz öröklési jog vagyis az örökség, illetőleg örökrész, mint egész ruháztatott át A javaslat 5. §-a ezt a felfogást határozottan kifejezi s azt — a dolog természetéhez képest -- a hagyományos és a kötelesrészre jogosított jogutódjára is alkalmazza. Egyúttal megszabja azokat az alaki kellékeket, melyeknek megfelelően kell az átruházás megtörténtét kinnitatni, hogy az örököst, utóörököst, a hagyományost vagy a kötelesrészre jogosított személy jogát a jogszerző harmadik személy gyakorolhassa. E részben a javaslat azt tartja szem előtt, hogy csakis az olyan jogügyleti alakszerűség óvhatja meg a jogbiztosságot, mely nem hagy fenn kételyt a tekintetben, hogy az átruházás valósággal megtörtént. MÁSODIK FEJEZET. Hatáskör és illetékesség; 6. §. Azok a cselekmények, melyek a hagyatékra vonatkozó jogok ki puhatolására, a hagyatéki vagyonban való részesülés szabályozására és az ily módon tisztába hozott jogviszonyok biztosítására vannak irányozva s melyek ehhez képest az Örökösödési eljárás tartalmát képezik, kétségkívül a perenkivüli jogszolgáltatás (jurisdictió voluntaria) fogalma alá sorozhatok s mint ilyenek — igazságügyi tervezetünk általános elvei szerint — a bíróság és az ezzel kapcsolatba hozott igazságügyi közegek hatás-, illetve működési körébe tartoznak. Ezt a felfogást tartotta szem előtt az 1868: LIV. t.-cz. s ugyanennek a felfogásnak hatása alatt áll az 1877 : XX. t.-cz., mely — habár oly esetekben, a midőn az örökösödésre hivatottak vagy azok egy része atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt áll, az örökösödési eljárás vezetését a közigazgatás szervezetéhez tartozó gyámhatóságokra bizta — a jogviszony tisztázására lényegesebb befolyással biró cselekmények teljesítését a bíróságnak tartotta fenn. Midőn pedig az 1886. évi VII. t.-cz. 30. §-a kimondotta, hogy a hagyatéki tárgyalás vezetését a bíróságok és a gyámhatóság szabály szerint a kir. közjegyzőre tartoznak bízni, — a gyámhatóságoknak az örökösödési eljárásra vonatkozó kivételes hatásköre csaknem teljesen elvesztette gyakorlati jelentőségét s ma már főleg csak az atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt álló érdekeltek jogainak megóvására szorítkozik. Ugyanazért a javaslat 6. §-a — az általános indokolás során körvonalozott elvi álláspontjának megfelelően — úgy valósítja meg a hatáskör unificatióját, hogy az egész örökösödési eljárást s az annak keretébe tartozó mindennemű peren kívüli bírói functiót kizárólag a bíróság, jelesül — tekintettel a teljesítendő cselekmények egyszerűbb voltára, praeventiv és számos esetben csupán ideiglenes jellegére — a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalja. A hagyatéki javak minősége nem tesz különbséget. E mellett azonban a javaslat arról is gondoskodik, hogy a gyámhatóságnak a hatósága alá tartozó személyek érdekeinek megóvása szempontjából szükséges természetszerű ingerentiája (pl. jav. 55. §. 4. pont, 71. §.) érintetlenül maradjon, valamint hogy az eljárás minél czélszerűbb keresztülvitele végett a községi elöljáróság (9. §. és köv. 37. és köv. §§.), illetve a kir. közjegyző (37., 51. §.) közreműködése biztosittassék. 7. §. Az örökösödési eljárásra hivatott bíróság alanyi illetékességének szabályozása kérdésében a javaslat az eddigi jognak álláspontjára helyezkedik annyiban, a mennyiben kimondja, hogy az illetékesség megállapításánál első sorban az örökhagyó utolsó rendes lakhelye veendő alapul s hogy abban az esetben, ha az örökhagyónak az ország területén rendes lakhelye nem volt, 69
