Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
70 CDXXXII, SZÁM. az illetékesség az elhalálozás helye szerint, és ha az örökhagyó, a kinek az országban rendes lakhelye nem volt, az ország területén kivül halt meg, a vagyon fekvése szerint állapítandó meg. A javaslat azonban szükségesnek találta azt a kérdést is megoldani : mily módon állapítandó meg a biróság illetékessége, midőn az örökhagyónak az ország területén több helyen volt rendes lakása, vagy ha a hagyatéki vagyon több járásbiróság területén fekszik? Legegyszerűbb és legtermészetesebb több concurráló lakhely közül a szerint a lakhely szerint állapítani meg az illetékességet, a melyen az örökhagyó meghalt. Ha azonban az örökhagyó rendes lakhelyei egyikén sem halt el, akkor nem marad egyéb hátra, mint a kérdést a praeventio elve szerint megoldani. Ugyanez áll akkor is, ha a vagj^on fekvése alapján támadt az illetékességek concurrentiája. Azt az expedienst, hogy az utóbb emiitett esetben annak a helynek bírósága bírjon elsőbbséggel, a melynek területén a hagyatéki ingatlanok vagy a hagyatéki vagyon nagyobb része létezik, a javaslat azért nem fogadja el, mert a hagyatéki vagyon minőségét a birói hatáskör meghatározásánál megkülönböztető elvi ismérvnek nem tekinti és mert egy pusztán alaki előkérdés miatt az eljárás folyamatba tételét és lehetőleg gyors befejezését késleltetni nem akarja. A megelőzés időpontját a javaslat az Örökösödési eljárásra vonatkozó valamely beadvány vagy megkeresés beérkezésétől — tehát egy könnyen megállapítható positiv tény bekövetkezésétől — számítja. A birói illetőséget vindioáló valamely birói cselekményt azért nem lehetett ebben a kérdésben kiindulási pontul választani, mert azokban a gyakori esetekben, a midőn a biróság az illetékesség kérdésében tagadólag határoz, egyáltalán nem volna alapja a felmerült kérdés megoldásának. Miután pedig megtörténhetik, hogy az illetékesség alapjául elfogadott körülmények egyike sem lesz teljes biztossággal njegállapitható, az eljárás gyorsítása szempontjából indokolt ily esetben az igazságügyministerre bizni az illetékes hagyatéki biróság kijelölését. 8. §. A 8. §-ban meg vannak vonva a hagyatéki biróság tárgyi illetékességének határai. Általános szabály, hogy az Örökösödési eljárásra hivatott biróság illetékessége kiterjed az örökhagyó mindennemű* ingó és ingatlan vagyonára. Az örökhagyó vagyonjogi személyiségéből kiinduló szálaknak egy hatóság kezében való egyesítését az a szempont teszi szükségessé, hogy a fenforgó kérdések egységes megoldást nyerjenek. Ámde ez a szabály csak annyiban nyerhet alkalmazást, a mennyiben egyrészt az egyes államok területi fenhatóságával, másrészt az Örökhagyónak állampolgári minőségével összeegyeztethető. Az állam területi fenhatóságának elve azt hozza magával, hogy az ország területén fekvő ingatlan vagyon —• tekintet nélkül az örökhagyó honosságára — a hazai biróság illetékességének legyen alávetve. Az örökhagyó állampolgári minőségéből pedig az következik, hogy az ingók, melyek a személyt követik — (mobilia inhaerent ossibus), — az Örökhagyó személyére nézve illetékes biróság eljárása alá tartozzanak. Ennek az volna a szükségszerű folyománya, hogy a külföldi Örökhagyónak az ország területén levő ingó hagyatékára nézve az eljárás a külföldi biróságnak volna átengedendő és viszont, hogy magyar honosnak a külföldön levő ingó hagyatékára nézve az eljárás a hazai biróságot illetné. Minthogy azonban ezeknek az elveknek alkalmazhatóságát illetőleg az a viszony irányadó, a mely az állam és más külföldi államok közt — akár nemzetközi szerződés akár viszonosságon alapuló gyakorlat alapján — kifejlődött: kétségtelen, hogy a külföldi örökhagyónak az ország területén levő ingó hagyatékára nézve a külföldi biróság illetékessége
