Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

68 CDXXXII. SZÁM. csak arra terjed ki, hogy a hagyatéki vagyon minőségét és mennyiségét leltározás utján megállapittathassa (36. §.). Ha azonban az örökös hitelezője, a végrehajtást szenvedő adósára Örökség vagy hagyomány utján szállott, de tulajdonául még be nem jegyzett ingatlanra vagy jelzálogos követelésre feltételes végrehajtási zálogjogot szerzett: akkor a végrehajtás utján való kielégítésre irányuló jog consummálhatása szempontjából közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy az ingatlannak, illetőleg a jelzálogos követelésnek a végrehajtást szenvedő nevére leendő bekebelezésével a végrehajtás folytatásának akadályai elhárittassanak. Az e végből szükséges lépések megtételére a végrehajtató hitelezőt már az 1881 : LX. t-ez. 138. §-a is feljogosítja s ennek megfelel a javaslat 3. §-ának idevágó rendelkezése is. Egyébiránt a végrehajtató hitelezőnek joga csakis az Örökösödési eljárás megindítására szorítkozik s nem foglalja magában azt a jogosultságot is, hpgy a hitelező az öröklési jogból kifolyó kérdések elintézésére, jelesül az Örökösök közti osztály módozataira gátló vagy szabályozó befolyást gyakoroljon (M. kir. Curia 34. számú polgárjogi döntvénye.). Azt a személyt, a ki az örököstől a hagyatékhoz tartozó, de az örökösre még át nem irt ingatlant meglette, a javaslat az Örökösödési eljárás folyamatba tételére jogosult érdekeltnek nem tekinti, mert a vevő szerzett jogát az előadásával szemben más módon is érvényesítheti, és mert a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az ingatlan vagyont magában foglaló hagyatékra nézve az öröklési eljárás az érdekeltek mulasztása esetén hivatalból tehető folyamatba, megfelelő correctivumul szolgál az e tekintetben felmerülni szokott gyakorlati nehézségekkel szemben. Ad c). A telekkönyv rendben tartásának biztosítása végett a javaslat 4. §-a oly eszközt létesít, melylyel az óhajtott eredmény közvetlenül érhető el. A közvetett hatás, melylyel egyes törvényhozások az által igyekeznek előidézni, hogy az érdekelt feleket pénzbírság terhével szorítják, miszerint az öröklött ingatlanoknak nevökre való átíratását szorgalmazzák, nem bizonyult elegendőnek. Azonban a javaslat nem kívánja az érdekelteket annak lehetőségétől megfosztani, hogy öröklés utján szerzett jogaik igazolásának és nyilvánkönyvi kitüntetésének alakját és módozatait maguk választhassák meg és hogy úgy az eljárás megindítására, mint annak mily módon és mily, terjedelemben való lefolytatására közvetlen befolyást gyakoroljanak. A javaslat csak annyiban korlátozza az érdekeltek rendelkezési szabadságát, hogy jogaik gyakorlására három hónapi záros határidőt enged és elrendeli, hogy abban az esetben, ha az érdekeltek e határidőn belül jogukkal nem éltek: az örökösödési eljárás hivatalból indítandó meg, ugy azonban, hogy az eljárás — az érdekeltek egyértelmű kívánságához képest — esetleg csak a hagyatéki ingatlanokra szorítkozzék (61.§.). Ezzel kapcsolatban a javaslat intézkedik, hogy a feltételes hivatalból való eljárásra indokul szolgáló esetekről a biróság tudomást szerezzen ; s hogy azokat az eseteket, a melyekben ily eljárásnak helye lehet, maga a biróság is nyilvántartsa (23. §.). 5. §. Már a 3. §-szal kapcsolatos indokolás során meg volt említve, Jjogy az, a ki az örököstől a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyat, jelesül az Örökösre még át nem irt egyes ingatlant megvett vagy más módon megszerzett, nem vehető fel az örökösödési eljárásban közvetlenül érdekeltek sorába, s mint ilyen be sem folyhat az örökösödési eljárás megindítására, annál kevésbbé pedig az eljárás további folyamára. Az örökösödjési eljárás feladata első sorban az örökhagyó halálával bekövetkezett jogátalakulás rendezésére irányul s ezért csakis az tekinthető az örökös vagy utóörökös jogutódsának, és csak az veheti igénybe az örökösödési eljárásban az Örököst vagy a? utóörököst meg-