Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.
Irományszámok - 1892-432
™64 GDXXXII. SZÁM, A javaslatnak elvi alapon nyugvó többi intézkedései közül — általánosságban — a következőket emelem ki : Az örökösödési eljárásban közvetlenül érdekelt személyek körét a javaslat annak szem előtt tartásával vonja meg, hogy a h gyományos, a kinek bizonyos meghatározott ingatlan van hagyományozva, a közvetlen jog-átszállás kérdésében egy tekintet alá esik az Örökössel (3., 63., 82. §.), mig a többi hagyományosok, úgyszintén az örökhagyó hitelezői rendszerint csak azt , kívánhatják, hogy —az e tekintetben megkívánt különös előfeltételek fenforgása esetén — joguk érvényesítése biztosíttassák vagy megkönnyittessék (36, 82. §,). k hagyaték tárgyalása kizárólag a kir. közjegyzőkre van bizva, a kiknek a hagyatéki bírósághoz való viszonya a» kiküldött fogalma szerint van meghatározva. Más tárgyaló közeget azért nem rendel a javaslat, mert a javaslat elvi álláspontja, másrészt a bírói teendők lehető csökkentésének igazságügypolitikai szempontja azt hozza uregával, hogy az igazságügyhöz tartozó, de a birói szervezeten kivül álló közegek teljesitsék az örökösödési ügy érdemleges elintézésére befolyással biró előkészítő cselekményeket (51. §.). A hagyatéki tárgyalás alakjának (53. §.) és tárgyi terjedelmének (55, §.) körvonalozásán kivül a javaslat arra törekszik, hogy az örökösödési osztály miként való eszközlése tekintetében felmerülhető kérdéseket a peren kivüli eljárás természetének és czéljának megfelelően szabályozza s az ez irányban fenforgó controversiákat megszüntesse (58—60. és 95. §.). Tekintettel azokra a nehézségekre, melyek a tárgyalásra szabályszerűen megidézett örökös elmaradása esetén szoktak felmerülni, a javaslat oly megoldási módozatot állapit meg, mely lehetőleg megóvja a meg nem jelent Örökös érdekét s e mellett lehetővé teszi az eljáflás befejezését (62., 63. §.). Hasonló felfogás jut érvényre bizonyos tekintetben az ismeretlen helyen távollevő örökössel szemben is (64. §.). Különös súlyt fektet a javaslat arra, hogy az örökhagyó tulajdonát képező, de a telekkönyvben másnak a nevén álló ingatlan tulajdonjoga az Örökösök nevére bekebeleztessék (67— 69. §.), — viszont hogy az örökhagyó tulajdonául bejegyzett, de valósággal másnak tulajdonát képező ingatlan a valódi tulajdonosra átirassék (70. §.) ; — szóval hogy a telekkönyvben előforduló, a valódi jogállással meg nem egyező bejegyzések lehetőleg az örökösödési eljárás folyamán helyesbítessenek. Kivánatos, hogy a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakés különösen az ingatlanok minél rövidebb idő alatt helyeztessenek a jogi forgalomra képes állapotba alaki szempontból is, — a mi az ingatlanokra nézve az öröklés utján szerzett jog telekkönyvi bekebelezése által érhető el. Ezzel számol a javaslat, midőn a részleges hagyaték-átadás intézményét hozza be (77. §.); másrészt midőn a közvetlen jogutódlással elválaszthatatlanul Össze nem függő vitás kérdések megoldását — megfelelő ' biztosítás mellett — az átadás után meginditandó perre utalja (78., 79., 81., 82., 83. §.). Az örökösödési eljárás folyamát megakasztó perreutasitás kérdésében a jelenleg fennálló törvény azt rendeli, hogy a szerződési örökössel szemben minden esetben ugy a végrendeleti, mint a törvényes örökös, a végrendeleti örökössel szemben pedig mindig a törvényes örökös tartozik - a pert megindítani. Ezt az előjogot az egyes öröklési czímek között a javaslat csakis arra az esetre tartja fenn, ha azt a concret eset körülményei is igazolják — minélfogva a különböző jogczímre hivatkozó örökösök közül az lesz az Örökösödési per megindítására utasitandó, a kinek igénye — a fenforgó eset körülményeinek figyelembevételével — kevésbbé alaposnak mutatkozik. (85. §.). Hasonló felfogásból kiindulva, a javaslat azokra az esetekre szorítja a peressé vált hagyatéknak zárlat utján való biztosítását, a melyekben vélelmezhető, hogy a perreutasitott igény jogos alapon nyugszik (92. §.).
