Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-432

CDXXXII SZÁM. 65 A javaslat fentartja az önjogú örökösöknek rendelkezési szabadságát, hogy abban az esetben, ha hivatalos eljárás nélkül egyeztek ki, szerzett joguk igazolása és nyilvánkönyvi bejegyzése végett egyszerűbb eljárási alakot választhassanak (99. §.), — sőt — a gyakorlati szükséggel számol va — az Örökösödési bizonyítvány intézményét az ingókra is kiterjeszti (104. §.) s a hagyományos jogának megóvása szempontjából hagyományi bizonyítvány kieszközlését is megengedi (106. §.). A kír. közjegyző részére fizetendő díjak tekintetében — a mai joggal megegyezően — továbbra is az átalány rendszer elvei nyernek alkalmazást. A díjfokozat tételei az eddiginél magasabb összegben vannak megállapítva fi 17. §.), egyrészt mert a közjegyzők teendői jelentékenyen megszaporodnak, másrészt pedig mert jövőre nézve nem maradérvényben az a rendelkezés, hogy egyes bonyolultabb hagyatéki ügyekben a biróság a díjátalánynál magasabb díjat állapíthatott meg a közjegyző részére. IIL A czél, melyet a javaslat elérni óhajt, az örökösödési eljárásnak csakis oly mérvű átalakítása utján valósitható meg, mely — igen sok tekintetben — a fennálló szabályoknak lényegét érinti. A kérdések, melyeket a reform felölel, oly tág körben mozognak, hogy alig van az eddigi jognak egy-egy intézkedése, melyet a javaslat teljesen érintetlenül hagyna. Miután pedig az Örökösödési eljárásnak jelenleg érvényes szabályai nem egy egységes törvényhozási műben, hanem különböző alkalmakkor hozott s jobbára ellentétes elvi álláspontból kiinduló több törvény és kormányrendeletben gyökereznek : kétségtelen, hogy a ezélba vett reformot nem lehetne sikeresen megvalósítani, ha az Örökösödési eljárás módosítása és kiegészítése novella alakjában történnék. A fennálló jog részleges átalakításánál a fősúlyt arra kell fektetni, hogy az új intézkedések és a továbbra is érvényben maradó jogszabályok összhangja meg ne zavartassék s ezt az összhangot a jelen esetben csak úgy lehet biztosítani, ha a módosítás a fentartott törvény-helyek szövegezésére is kiterjed, mert csakis ez utón lehet feltüntetni a kapcsolatot, a melyet a törvényhozás az új és a régibb jog között fentartani kivan és csakis igy lehet nyilvánvalóvá tenni, hogy egyes szabályok, melyek eddigelé csak bizonyos korlátoltabb körben, p. o, a gyámhatóságok elé tartozó örökösödési eljárásban voltak követendők, ezentúl általános érvényfíekké válnak. Ugyanazért tekintettel a szakköröknek majdnem osztatlan óhajtására is, szükségesnek láttam a javaslat tartalmát akként megszabni, hogy az nem csupán azokra az intézkedésekre szorítkozzék, melyek a fennálló törvények elvi módositását vagy kiegészítését czélozzák, hanem hogy magában foglalja azokat a határozmányokát is, a melyek ezúttal a lényegre nézve változást nem szenvednek, úgy, hogy a javaslat alapján megalkotandó törvény az örökösödési eljárásnak teljes és egységes képét nyújtsa. Ez meg fogja könnyíteni a gyakorlati alkalmazás munkáját is, ép úgy, mint a javaslat technikája, mely a javaslatba felvett joganyag rendszeres csoportosításában nyilvánul. FÖRENBI IROMÁNYOK. X. 189Ä—91. b