Főrendiházi irományok, 1892. IX. kötet • 426. sz.
Irományszámok - 1892-426
43 nélkül behozható árúkra vonatkoznak, részint pedig, mint a zárjegyzőkönyv II. pontja alatt foglalt conservek be- és átvitele, avagy a fris, száritott, füstölt és sózott húsnak szigorú óvszabályok melletti átvitele, olyanok, hogy azok jó szomszédsági viszonyban levő államok között meg sem tagadhatók. Kiemelendőnek tartom végre azon körülményt, hogy az egyezmény egy évi felmondással bármikor megszüntethető, a mi részünkre is szabad kezet biztosit, hogy kedvező alkalom esetében kereskedelmi viszonyunknak hosszabb időre való biztositása iránt megtegyük a lépéseket, vagy pedig, hogy az esetben, ha ezen egyezményt érdekeinkre nézve kielégitőnek nem találnók, azokról más módon gondoskodjunk. Egyébként megjegyzem, hogy Rumania legnagyobb kedvezményi egyezményeit a többi államokkal is esztendei felmondásra kötötte. Az előadottakból kitűnik, hogy az előterjesztett kereskedelmi egyezmény, ha nem is oly mértékben, mint a hogy az évszázadokon át fentartott kereskedelmi összeköttetések és a szomszédos viszony igényei azt kívánatossá tennék, de mégis abban kellően biztosttja a Rumániához való kereskedelmi viszonyaink megszilárditásához és fejlesztéséhez fűződő érdekeinket, miszerint Eumániában egyetlen más állam forgalma nem fog a miénknél kedvezőbb elbánásban részesülni,' holott a szerződés nélküli állapot esetén kivitelünk egy folyton bizonytalan helyzettel állana szemben és kereskedelmi összeköttetéseink a véletlen kiszámithatlan esélyeinek maradnánk kitéve. Már pedig, hogy ily eshetőségnek mily súlyos kihatása lenne reánk, akkor, midőn a versenyző államok kereskedelmi viszonyainkat szerződésileg rendezték, erre nézve elég egyszerűen a múlt tapasztalataira utalnom. A jelen egyezmény mindenesetre első lépésként jelezhető az eddigi helyzet kedvezőbb alakulására és midőn a jövő fejlődés útját nyitva tartja, jelentőségét csak fokozhatj átalános várakozás, mely a Vaskapu szabályozásának legközelebb leendő befejezésével a Dunához, mint nemzetközi kereskedelmi úthoz fűződik, melynek segélyével sikerülni fog a rumán kiviteli kereskedelemnek is jelentékenyebb részét a tengeri útról a mi közvetitő kereskedelmünk számára meghódítani és a Rumániával való kereskedelmi viszonyok megszilárdulását és minél szélesebb alapon való fejlődését elérni. Ezzel a bemutatott egyezményt az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1894. évi február hó 22-én. Lukács Bêla s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister. Ä*
