Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet • 218-248. sz.
Irományszámok - 1892-218
76 ecxviii. SZÁM. semmiféle kizárólagos jog nem fog a kereskedés aucun drort exclusif ne sera accordé pour l'exervagy ipar űzése tekintetében engedélyeztetni, cice d'un commerce ou d'une industrie. A VIL czikkhez. Hogy az árúk a szerződéses bánásmódot élvezhessék, az árúbevallásnak magában kell foglalnia az árúk származásának megjelölését is. Atalában a szerb, osztrák vagy magyar árúk be vivői, a mennyiben a jelen szerződésben másnemű határozott megállapodás nem történt, a származási bizonyítványok felmutatásának kötelezettsége alól kölcsönösen fel lesznek mentve. Mindazáltal a származási bizonyítványok felmutatását a szerződő felek egyike kivételesen követelheti az esetben, ha az árúk eredete szerint különbözeti Ivámokat állapított meg és ha az , átalános helyzet szerint ugy a vámok, valamint a száilitási feltételek tekintetében valószínűvé válnék, hogy oly harmadik államból, :— a mely a fenforgó esetben a kedvezményes vámkezelésből ki lenne zárva — eredő árúk hozatnak be a másik szerződő fél területeiről. Az emiitett bizonyítványok kiállíthatok vagy a kiviteli hely helyhatósága, vagy a kiviteli eljárást teljesítő vámhivatal által, legyen ez akár az ország belsejében, akár a határon, vagy végre consuli ügynök által; szükség esetén az okmányokat az árúszámla is pótolhatja, ha az illető kormányok ezt elegendőnek találják. A származási bizonyítványok díjmentesen állitandók ki. Ugyanez áll a consuli láttamozásra nézve is, ha ezen láttamozás a helyi hatóságok vagy a vámhivatalok által kiszolgáltatott származási bizonyitványokon megkívántatik. Az esetre, ha Szerbia a gabonaneműek és állatok után oly beviteli vámokat szed, melyek ezen czikkekre az osztrák-magyar vámterületre való bevitelnél alkalmazható legmagasabb vám és a Szerbiának engedélyezett külön kedvezményes vám közti különbözettel legalább is egyenlők, az osztrák-magyar monarchia részéről az ezen árúczikkekre vonatkozó származási bizonyitványok consuli láttamozása mindaddig Ad Article VII. Pour faire jouir les marchandises du traitement conventionnel, la déclaration des marchandises devra indiquer leur origine. Les importateurs de marchandises serbes, autrichiennes ou hongroises seront, en règle générale, pourvu que d'autres dispositions ne soient pas stipulées expressément dans le présent traité, réciproquement dispensés de l'obligation de produire des certificats d'origine. Toutefois, la production de certificats d'origine pourra exception ellement être exigée par une des Parties contractantes pour le cas où elle aurait établi des droits différentiels d'après l'origine des marchandises, et que, selon la situation générale, tant par rapport aux droits douaniers, qu'en ce qui concerne les conditions de transport, il deviendrait probable que des marchandises provenant d'un tiers État qui, dans le cas dont il s'agit, y serait exclu du régime de faveur, soient introduites des territoires de l'autre Partie contractante. Lesdits certificats pourront émaner de l'autorité locale du lieu d'exportation ou du bureau de douane d'expédition, soit à l'intérieur, soit à la frontière, ou bien d'un agent consulaire; enfin ils pourront, au besoin, même être remplacés par la facture, si les gouvernements respectifs le croient convenable. Les certificats d'origine doivent être délivrés gratuitement. •. Il en est de même du visa consulaire, lorsque ce visa est exigé pour les certificats d'origine délivrés par les autorités locales ou par les bureaux de douane. Dans le cas où !a Serbie percevra sur les céréales et sur le bétail des droits d'entrée qui sont au moins égaux à la différence entre le droit de douane le plus élevé applicable à ces articles à l'entrée dans le territoire douanier austro-hongrois et le droit spécial de faveur concédé à la Serbie, l'Autriche-Hongrie ne demandera pas l'apposition d'un visa consulaire sur les certificats d'origine délivrés pour ces articles, aussi longtemps que la mesure dont il
