Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.

Irományszámok - 1892-143

m CXLIÏI. SZÁM, 2-ílc melléklet a J43

9 mámú irományhoz* Indokolás a „kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1891. évi XLII. törvényczikk által a kormány a többi közt felhatalmaztatok arra hogy a Spanyolországgal 1880. évi június hó 3-án kötött (s az 1887. évi deczember hó 27-én létrejött egyezmény — 1888. XXX. t-cz. — által meghosszabbított) kereskedelmi és hajózási szerződést egészben vagy részben meghosszabbithassa, illetve, hogy ezen szerződés helyett Spanyolországgal új, ideiglenes egyezményt kössön és azt hatályba léptesse azon megszorítással mindazonáltal, hogy a mennyiben ezen meghosszabbításnak, illetve egyezménynek hatálya 1892. deczember 31-én túl terjedne, az előzőleg minden esetre alkotmányos tárgyalás végett a törvényhozás elé terjesztendő. Spanyolország tudvalevőleg vámtarifa rendszerét az 1891. deczember 31 iki törvénynyel új alapra fektette s az 1892. február 1-én életbe lépett vámtarifája azon elven alapszik, hogy annak az első tarifa rovatban foglalt (maximális) tételei azon árúkra alkalmazandók, a melyek Spanyolországgal tarifaszerzödéses viszonyban nem álló államokból származnak; ellenben a második tarifa rovatban foglalt (minimalis) tételek szerint az oly államokból származó árúk kezelendők, a mely államok a spanyol származású árúkat szintén a minimalis, illetve szerződéses tarifa tételekben, részesitik. De ez utóbbi tételek alkalmazása tekintetében fenn van tartva a spanyol kormánynak még azon joga is, hogy azokat csak az általa kívánatosnak vélt kellő viszonosság ellenében engedélyezze. A spanyol kormányt, midőn a velünk és a többi államokkal fennállott kereskedelmi szerződéseit 1892. évi február hó 1-ére felmondotta, e szerint azon czél vezérelte, hogy külkereskedelmi és vámpolitikai viszonyainak szabályozására magának az emiitett időponttól kezdve szabad kezet biztosítson. Teljes rendelkezési szabadságát azonban az új vámtarifa rendszer életbe léptetésekor még nem nyerte vissza, mert három állammal, úgymint Nagy-Britanniával, Németalfölddel és Oroszországgal (a spanyol-finnországi forgalmat illetőleg) kötött kereskedelmi szerződései, nem mint a többi szerződései, már 1892. február 1-én, hanem csak 1892. június 30-án jártak le, s minthogy Nagybritanniát a Spanyolországgal 1886. évi április hó 26-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés szerint azon jog illette meg, hogy a Nagybritanniából származó árúk Spanyolországban ugyanazon vámtételek szerint kezelendők, mint a melyekben a Német--és Francziaországból származó árúk Spanyolországnak ez utóbbi államokkal fenn-