Főrendiházi irományok, 1892. II. kötet • 92-167. sz.
Irományszámok - 1892-143
CXLIIL SZAM. r/3 állott és 1892. február 1-én lejárt szerződései alapján részesültek, Spanyolország kénytelen volt ugy Nagybritanniával, mint Németalfölddel és Oroszországgal szemben az azokkal fennálló szerződés lejártáig, vagyis 1892. június 30 ig fentartani azon alapot, a melyen ezen szerződések annak idején megköttettek ugy hogy valamennyi szerződéses tételeit, tehát az 1892. február 1-én hatályon kivül lépett spanyol-német-franczia tarifát is, az emiitett három állammal szemben az utóbb megjelölt időpontig érvényben kellett tartania. Ily viszonyok között Spanyolország a f. é. február hó 1-én lejárt tarifaszerződését nemcsak velünk, hanem Belgiummal, Németországgal, Olaszországgal, Svájczczal és Svéd-Norvégországgal 1892. június 30-ig meghosszabbitván, ezen időpontig a szeszvám kivételével, élvezetében maradtunk az 1892. február 1 -ét megelőzőleg érvényben állott spanyol szerződéses tarifának. Az 1892. évi február hó lén életbe lépett egyezményben egyébként a spanyol kormány biztosított bennünket, hogy ezen ideiglenes egyezmény tartama alatt szeszünkre is a legalacsonyabb vám fog alkalmaztatni, a mely azon államok valamelyikének, a melyeknek szerződései f. é. február hó 1-től kezdve szintén meghosszabbíttatnak, Spanyolország részéről netán nyújtatni fognának. A törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján azt tartottuk szem előtt, hogy addig is, mig kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való végleges rendezése sikerül, ezen országgal legalább a folytonosságot biztosító ideiglenes megállapodás létesíttessék. Ez alapon jött létre először is a f. é. január hó 29-én kötött kereskedelmi és hajózási egyezmény, mely a ministeriumnak f. é. február hó 16-án kelt rendeletével a »Budapesli Közlöny« f. é. február 16-iki 37. számában közzététetett, s mely által, mint arra fennebb utaltam, a Spanyolországgal 1880. évi június hó 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés 1892. június hó 30-ig meghosszabbittatott F. é. július hó 1-töl kezdve azonban már ugy velünk, mint valamennyi más állammal szemben is az 1892. év február hó 1-én életbe lépett spanyol autonom vámtarifa tételei alkalmaztatnak, miután Spanyolország a korábbi szerződéses viszonynak további, habár ideiglenes fentartására nem volt megnyerhető. Hosszas és ismételt tárgyalások után a felmerült több rendbeli nehézségek követkéz» tében és különös tekintettel arra, hogy Spanyolországnak még mind eddig nem sikerüli Francziaországhoz való és további magatartására reá nézve legelső sorban mérvadó kereskedelmi politikai viszonyát végleg tisztázni, Spanyolországgal való kereskedelmi viszonyainknak megzavarását csakis azon az alapon lehetett mellőzni, hogy a spanyol kormány hajlandónak nyilatkozott a spanyol származású árúkra részünkről a legnagyobb kedvezménynek biztosítása ellenében árúinkat f. é. július 1-től kezdve ugy az anyaországban, mint gyarmataiban ideiglenesen a fennálló vámtarifa minimális tételeiben részesíteni, kötelezvén magát, hogy ezen ideiglenes egyezmény tartama alatt a többi államok termékeit sem fogja kedvezőbb bánásmódban részesíteni, mint a mi termékeinket, s egyszersmind készségét fejezvén ki a végleges kereskedelmi szerződés iránti tárgyalások megindítására. Az ezen értelemben f. é. június havában létrejött ideiglenes megállapodás alapján részünkről a f. é. június hó 30-án kelt s a »Budapesti Közlöny« f, é. július hó 2-diki 149. számában közzétett rendelettel a spanyol származású árúkkal szemben követendő bánásmód tekintetében az eddigi eljárás az 1892. évi deczember | hó 31-éig terjedő hatálylyal fentartatott. Spanyolország fent vázolt kereskedelmi politikai helyzetében [ mindeddig változás nem állván be, ezen állammal sem tarifaszerü megállapodásokat, sem pedig végleges jellegű, illetve hosszabb időre szóló kereskedelmi szerződést eddigelé nem lehetett létesítenünk és arra kellett szorítkoznunk, hogy legalább kereskedelmi összeköttetéseink ezen országgal meg ne szakittassanak, és hogy árúink kedvezőtlenebb bánásmódban ne részesüljenek, mint a többi államok árúi.
