Főrendiházi irományok, 1887. XI. kötet • 618-682. sz.
Irományszámok - 1887-681
DCLXXXI. SZÁM. 283 zetközi állomáson fogja hivatalait elhelyezni; fentartva marad a jog arra nézve, hogy a nemzetközi közös állomás használatáról lemondhasson és saját területén magának határállomást építhessen. Mindazonáltal ezen jog csak azon feltétel alatt érvényesíthető, ha az ebbeli szándékról a szomszéd államkormány legalább két évvel azon időpont előtt értesittetik, a midőn a szolgálatnak tényleges elkülönítése foganatosíttatni kívántatik. Ezen határidő a már létező közös nemzetközi állomásokra nézve jelen egyezmény aláírásának időpontjától kezdődik; a később létesítendőkre nézve azonban csak megnyitásuktól számított nyolcz év múlva. Valamely közös nemzetközi állomás használatának felmondása esetén az első berendezés munkálatai és építkezései fejében semminemű kárlérités sem követelhető. Ellenben az utolsó tiz évi időszakban teljesített nagyobbitási munkálatok, úgymint új vágányok fektetése és épületek létesítése vagy bármely más, akár a közös szolgálat szükségleteinek kielégítésére, akár pedig a szomszéd állam kizárólagos használatára szolgáló kiegészítési munkálatok fejében azon állam, mely a közös nemzetközi állomásnak tulajdonosa, a mennyiben a mondott munkálatok költségeit viselte, a lényleges kiadások 10 év alatt leendő törlesztése alapján kamatok számbavétele nélkül megállapítandó kártérítési összegre tarthal igényt. VII. Gzikk. A közös nemzetközi állomások használata az ezen állomások és a határ közt fekvő vonalszakaszok üzletkezelési módja a külön és közös helyiségek építéséért járó megtérítés és járandóságok megállapítása, az ezen állomások és a határ közt teljesítendő kölcsönös szolgálatok kiegyenlítési módjának meghatározása, a vasutigazgatóságok közt az illető kormányok jóváhagyásának feltétele alatt létesítendő megegyezés* tárgyát fogják képezni. Ugyancsak az illető kormányok fogják közös egyetértéssel szabályozni azon kérdéseket is, a melyekre nézve a vasutigazgatóságok közt megegyezés nem jöhetett létre. l'État voisin, conservera le droit de renoncer à l'usage de cette dernière et de construire sur son territoire sa propre gare-frontière. Il ne pourra cependant faire usage de ce droit qu'à la condition d'en donner avis au Gouvernement de l'État voisin deux ans, au moins, avant la date à laquelle il aura décidé de procéder à la séparation effective des services. Ce terme s'applique aux gares internationales communes existantes au moment de la signature de la présente Convention; mais il ne commencera à courir pour celles qji seraient construites ultérieurement que huit ans après leur mise en service. Dans le cas de dénonciation de l'usage d'une gare internationale commune, il ne sera dû aucune indemnité pour les travaux et constructions de premier établissement. Par contre, pour les travaux d'agrandissement exécutés dans la dernière période de dix ans, tels que : installations de voies nouvelles, construction de bâtiments ou tous autres travaux d'aménagement destinés à satisfaire soit aux nécessités du service en commun, soit à l'usage exclusif de l'État voisin, l'État propriétaire de la gare internationale commune aura droit, en tant qu'il aura supporté les frais desdits travaux, à une indemnité calculée sur la base de l'amortissement en dix années des dépenses effectuées, sans qu'il soit tenu compte des intérêts. Article VII. L'usage des gares-frontière internationales communes, le mode d'exploitation des sections comprises entre ces gares et la frontière, la fixation des indemnités et redevances pour construction de locaux spéciaux et locaux communs, la détermination des compensations pour les services réciproques entre ces gares et la frontière feront l'objet d'un arrangement à conclure entre les administrations de chemins de fer, sous la réserve de l'approbation des Gouvernements respectifs qui auront également à régler, d'un commun accord, les points sur lesquels une entente entre les administrations n'aurait pas pu se faire. 3«)*
