Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-580
108 DLXXX. SZÁM. II. Az elismert egyletek, melyek részint betegsegélyezéssel, részint pedig rokkantság esetére való biztosítással foglalkoznak, száma 5.969 és pedig 808.176 taggal és 111,671.152 franc tőkével. III. Az engedélyezett egyéb egyletek száma 2.264; és pedig 299.231 taggal és 27,611.130 franc tőkével; mely egyleteknek nyolcz tizedrésze azonban földmívelőkből áll. Angliában az államhatalom beavatkozása nem nyilvánul ily közvetlen módon — ott az ipari és gyári munkások segélyezésének ügye sokáig ugyanazonos volt a szegényiigygyel, illetve a községeknek kellett gondoskodni azon kereset nélküli, vagy kereset képtelen munkásokról és azok hozzátartozóiról is, kik segélyre szorultak. — A szegényügy miatt a községekre rótt teher azonban óriási mérvben emelkedett; már 1818-ban 7,870.000 L. sterlinget tett. — Az ipari termelés átalakulásával, vagyis a gyáripar fejlődésével, mely a rendes fogyasztás számára dolgozó kisipart mindinkább kiszorította s az ipari keresetet bizonytalanná tette, a munka nélküliek száma fokozatosan emelkedett s ezek — a szegényügy tekintetében fennálló angol intézmények értelmében, a községek terhére voltak segélyezendők. Ez a helyzet már-már tarthatatlanná kezdett válni; itt-ott alakultak ugyan a kölcsönösség alapján segélyző egyesületek, de nagyobb mérvű önsegélyre ugy a munkaadónál, mint a munkásnál hiányzott az inditó ok, mert hiszen szükség esetében a munkás a szegénypénztárból úgyis segélyben részesült.— Ily viszonyok között az angol törvényhozás az 1834-i ki törvénynyel újból rendezte a szegényügyel s ebben a segélyezést oly korlátozó föltételekhez kötötte, melyek biztosítják, hogy az állam, illetve a község által nyújtandó segély csakis a legvégső s valódi szükség esetében vétessék igénybe.— Kimondatott ugyanis, hogy munkaképes szegények segélyezése csakis a dologházakba való fölvétel utján történhetik, s e dologházak oly kép szerveztettek, hogy az azokban való tartózkodás a fogházhoz igen hasonlít. — Ily módon a munkások ösztönöztelek, hogy a lehetőségig maguk gondoskodjanak magukról s a hatósági segélyt csak akkor vegyék igénybe, ha már minden más forrást kimerítettek. — A keresetképtelenek segélyezése a szegénypéuztárak részéről érintetlen maradt. E törvény meghozatala óta a munkás-segélyezés ügye, mely alatt egyébként nemcsak a betegség esetében való segélyezés, hanem általában a keresetképtelenség vagy keresethiány esetében való segélynyújtás s a rokkant-ellátási, illetve nyugdíjazási ügy is értendő — Angliában mint az a következő adatokból kitűnik — óriási arányokban fejlődött. Ehhez képest az iparszabadság s az egyesülési szabadság elvének szigorú szem előtt tartása mellett Angliában az állam a munkás-biztositás terén kényszerítő befolyást nem gyakorol, hanem az illető munkás szabadságában áll, hogy felmerülő szükség esetére magáról mi módon gondoskodik. A munkaadókra sem gyakoroltatik semmi kényszer, minthogy feltételeztetek, hogy saját érdekükben is, munkás-állományuk épségben tartása végett, minél czélszerübb intézkedéseket fognak tenni. — így a munkás-biztosítási Ugy a társadalmi tevékenység és az önsegély terére van utalva, mely az angol ipari és gyári viszonyok nagy arányaihoz képest s minthogy a segélyezés és biztosítás egész körét, sőt részben még az ipari hitelnyújtást is felöleli, — önként érthetőleg egyéb államokhoz viszonyítva szintén nagy arányokban fejlődött. — Az önsegélyen alapuló ezen egyesületekét az állam jóakaratú támogatásban s nevezetesen bizonyos jogi és adózási előnyökben részesíti. — Az a munkás pedig, a ki magáról nem gondoskodott, vagy nem gondoskodhatott, a mennyiben munkaképes, a dologházakban, a mennyiben pedig keresetképtelen ég szegény, a szegényügyre vonatkozó intézmények értelmében részesül segélyben. A mi a munkások biztosításával és segélyezésével foglalkozó pénztárak számát illeti, a >Registrar<-hez 1887-ben érkezett számadási kimutatások szerint a friendly societies száma Skócziában 1.020, Irlandban 314, Angliában pedig 17.372, egész Nagybrittaniában tehát öszszesen 18.706-ra rúg, de ha azon egyletek is számba vétetnek, mslyek számadásaikat be nem terjesztették, számuk több, mint 26.060-ra tehető.
