Főrendiházi irományok, 1887. X. kötet • 550-617. sz.
Irományszámok - 1887-550
91 DL. SZÁM. nak; minélfogva az utóbb emiitett vonalak engedélyének tartama 1913. évi deczember hó 7-én, az első helyen emiitett vonal engedélyének tartama pedig 1910. évi június hó 4-én járt volna le. Az ilyként engedélyezett, kiépitett s forgalomban tartott vasutvonalak a kincstári sóbányák kihasználását és termelőképességét a korábbi állapothoz, nevezetesen a tengelyen történt fuvarozáshoz képest nagyban fokozták ugyan; mindazonáltal a vasutaknak keskeny vágánynyal történt kiépítése s ennek következményeként a rendes vágányú vasúthoz való csatlakozási ponton elkerülhetlenné vált átrakodás jelentékeny idő- és pénzveszteséggel járván, ennek hátránya különösen a sziget-kamara-szlatinai vonalat illetőleg annál inkább érezhetővé vált, mert a szlatinai bányák termelő- és szállitó-képessége egymagában felér a rónaszéki és sugatagi bányák termelő- és szállító-képességével. A most jelzett hátrányokon segitendő, a mármarosi sóvá sut-részvénytársaság a bányakincstárlól e részben nyert közvetlen felhívás által is ösztönöztetve, elhatározta a szigetkamara-szlatinai keskenyvágányú vasútnak rendes vágányra való átépítését s miután a nevezett társaság vasúti hálózatának új vonalak építése utján való tovább-fejlesztését is idő- és alkalomszerűnek találta; 1887. évi szeptember havában annak bejelentése mellett, hogy a Sziget-Kamarától Szlatinai g már forgalomban levő keskenyvágányú vasutvonalát rendes vágányú vasuttá átalakítani szándékozik, engedélyt kért s 1887. évi október havában nyert is a Sziget-Kamarától Nagy-Bocskóig vezetendő s szárnyvonal utján Kis-Bocskóval összekötendő rendes vágányú gőzmozdonyú helyi érdekű vasút előmunkálataira. Az ez alapon kidolgozott s előterjesztett műszaki műveletek alapján a közigazgatási bejárás ugy az újonnan építendő, mint az átalakítandó vasutvonalakon 1888. évi július hó 6-án megtartatott s miután a közigazgatási bejárás során ugy a vonalak iránya és vezetésére nézve, mint általában az építkezési intézkedések tekintetében általam megfelelőknek talált megállapodások jöttek létre; intézkedtem az iránt, hogy a tervezett vasutvonalak építési, üzleti és egyéb engedélyezési feltételei az állandó vasút engedélyezési bizottság által tárgyaltassanak és javaslatba hozassanak. E tárgyalás nyomán megállapittatván, miszerint a szóban levő vasutvonalak ki-, illetve átépítése a helyi gazdasági és gyári ipari üzemnek (kisbocskói vegyészeti gyár) fejlesztésén kivül, különösen a bányakincstárnak fölöttébb érdekében fekszik, a vasutvonalak megépítésének biztosítását a magam részéről még azért is támogatandónak és elősegítendőnek véltem, mert egyrészt a megépítendő sziget-kamara-nagybocskó-kisbocskói új vonal az időközben államosított magyar északkeleti vasútnak jelentékeny táppályáját fogja képezni, s mert másrészt az állam szempontjából az is jelentékeny előnyül volt tekintendő, hogy a szigetkamara-szlatinai vonal átépítése következtében az állam az engedély lejártakor keskenyvágányú vasút helyett rendes vágányú vasútnak jutand birtokába. Az engedélyezés tárgyát képező s a •/• alatt mellékelt helyzetrajzi vázlatban feltüntetett vasutvonalak hossza a következő: 1. A sziget-kamarai állomástól Szlatináig vezető s rendes vágányúvá átalakítandó bánya-iparvasut 4*76 km. 2. A Sziget-Kamarától Nagy-Bocskóig vezetendő rendes vágányú helyi érdekű vasút 9*36 > 3. A 2. alatti vonalból a 101. szelvénynél kiágazó s a kis-bocskói vegyészeti gyárhoz vezetendő szárnyvonal . . 1-63 » összesen 15*75 km. Ezen vonalokon kivül az engedélyezési tárgyaláson létrejött megállapodáshoz képest a sziget-kamara-szlatinai vonal engedélyének tartamára használatul átengedtetik azonban, a
