Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.

Irományszámok - 1887-449

82 GDXLIX. SZÁM. Melléklet a 449. számú irományhoz. Indokolás „a volt naszód vidéki községi erdők kezelése tárgyában'

6 benyújtott törvény jav ft

slathoz. A volt naszódvidéki erdőkben, melyeknek térfogata kerekszámban 270.000 k. hold az évtizedek óta folytatott rendszertelen erdőlés, sőt sok helyen űzött pusztitások oly mérveket öltöttek, hogy a kormány kénytelen volt a czélból, hogy az 1879. évi XXXI. t.-czikkben foglalt erdőtörvénynek érvényt szerezzen, Beszterczén erdészeti kormánybiztosságot felállítani, nehogy az erdők elpusztulásával véginségre jusson a lakosság is, mely főképen faiparral és erdei legelőkön folytatott marhatenyésztéssel tartja fenn magát. A kormánybiztosság gátot vetélt ugyan ezen nagymérvű erdőpusztitásoknak, biztosította, néha rendkívüli intézkedéseivel is az erdőtörvénynek, s különösen e törvény 17. és 21. §-ainak végrehajtását, de ezen biztosság mint rendkivtili intézkedés állandóan fenn nem tartható, a korábbi tapasztalatok pedig arról tanúskodnak, hogy az ottani viszonyok között erélyesebb és behatóbb intézkedések, jelesen az erdőgazdaságnak észszeríí berendezése nélkül azon czélok, melyekért a kormánybiztosság felállíttatott, el nem érhetők. Ezekhez járul még az is, hogy az erdőknek jelentékeny és jelenleg legértékesebb, mert még kevésbbé megromlott része fekvésénél fogva a kellő kihasználhatás érdekében szükséges költségesebb beruházásokkal, csakis nagyobb területekre kiterjedőleg és hosszabb időn át tartó üzleti vállalatok utján lehet előnyösebben értékesíthető. Ez pedig a községeknek egyenkint szétszórt s azoktól távolabb fekvő erdeinek községenkint való külön kezelése mellett nem eszközölhető. E végből szükséges az ottani községi erdőségeket nemcsak rendszeres, még pedig állami * kezelés, illetőleg szorosabb állami felügyelet alá rendelni, hanem egyszersmind gondoskodni arról is, hogy azon erdők, melyek az egyes községek által külön vagy épen nem, vagy kellőleg nem értékesíthetők, a községek tulajdonjogának fentartása mellett együttesen jövedelmezőbb kezelés alá vétethessenek. Az ily rendszeres együttes kezelés előnyei nemzetgazdasági szempontból is nyilvánvalók, mert nemcsak megakadályozza a rendszertelen gazdálkodással járó pusztításokat, hanem biztosítja az elpusztított teriiletek újból való beerdősitését, összefüggő véderdők fentartását, a kezelési költségeket apasztja, a jövedelmeket lényegesen gyarapítja, képesekké teszi a községeket szerződésileg elvállalt kötelezettségeik teljesítésére, a nélkül, hogy háztartásuk egyensúlya meg-