Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-448
74 GDXLVIIÍ. SZÁM. 6. azon épületek, belső telkek és puszta-telkek, melyek a képviselőházi irományok már többször idézett kötetének 50. lapján vannak az egyes kivételek megemlítése mellett felsorolva. 7. Italmérési és malomjog a monori járás községeiben, kivéve Sajó-Szent-íván és Nagyfalu szabad községeket (v. ö. a képviselőházi irományok idézett kötetének 51. lapjával). D) A naszódvidéki revindikált havasok egyes kisebb részek (v. ö. fenti A) 2. pont) kivételével nem Ítéltettek ki a kincstárnak, hanem az illető községeknek részint tulajdonában, részint használatában hagyattak, mert az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kézirat 13. pontja ekképen rendelkezik: >Azon revindikált havasok, melyeknek a határőri lakosság a határőri intézmény megszüntetésekor haszonélvezetében volt, és a melyekre nézve harmadik személyek magánjogi igényei tárgyalás alatt nincsenek, az illető határőri községek tulajdonába mennek át; azon revindikált havasok ellenben, a melyekre nézve jogigények vannak tárgyalás alatt, ezen igények elintézéséig az erdőtörvényekben az erdők feutartására és gondozására megállapított korlátok közt az illető községnek csupán haszonélvezetében hagyandók « A naszódvidéki revindikált havasok egy részére nézve csakis a Keraény-család által támasztott ilyen igények vannak még függőben. Az 1861. évi augusztus 26-án kelt legfelsőbb kézirat értelmében kirendelt immcdiata tf commissio javaslata alapján ugyanis 0 Felsége 1863. évi szeptember 24-én kelt legfelsőbb kéziratával egyebek közt a Kemény-család igényeit is elismerte, de az igényelt havasok kiadását bizonyos reversalis kiállításától tette függővé s ezen felül a Kemény-családot még arra is kötelezte, hogy mindenekelőtt a kiitélt havasok azonosságát igazolja. A Kemény-család az azonosítási eljárást megindítván, a Il-ik határőri birtokrendező bizottság 1865. évi 1888. sz. a. hozott határozatával kimondta, hogy a neveik szerint felsorolt havasok a család jogosult tagjainak az 1863. évi szeptember 24-én kelt legfelsőbb kézirat értelmében az ott említett reversalis kiállítása mellett visszaadandók. E reversalis -szövege iránt azonban a Kemény-család és a pénzügyi hatóságok közt egyetértés nem jött létre és így a kérdéses havasok még most sincsenek a Kemény-család birtokában. Megjegyzendő, bár szorosan véve az 1872. évi márczius 12-én kötött szerz'nlés előzményeihez nem tartozik, hogy a Kemény-család a beszterczei kir. törvényszék előtt pert indított a kérdéses havasok tulajdonjoga és birtokba-bocsátása, úgyszintén 3,110.490 frt elvont haszonvétel és a per folyama alatti további haszonvételek, esetleg az igényelt ingatlanoknak 818.550 frt értéke s járulékai iránt a kir. kincstár, továbbá azon községek ellen, melyeknek a kincstár az egyes igényelt havasokat átengedte, illetőleg birtokukban hagyta. Ezen per jelenleg még nincsen befejezve, de a kincstár felperessége alatt szavatossági pert vont maga után, mely a volt naszódvidéki községek és az ottani központi iskola- és ösztöndíj-alapok ellenében a kincstár javára dőlt el. 111. Az 1872. évi márczius 12-én kötött szerződés és az annak megerősítése régctt beterjesztett törvényjavaslat egyes intézkedései. \ jelen indokolásnak az imént előadott II. részében tüzetesen megvannak jelölve azon vagyontárgyak, melyek az erdélyi Il-ik román határőrezred területén működött birtokrendező bizottság eljárása alapján a kincstárnak jutottak. Időközi kisebb változásoktól eltekintve, ezek voltak ama vagyontárgyak, melyeket a kincstár az 1872. évi márczius 12-én kötött szerződéssel, részint a volt naszódvidéki községeknek, részint a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíj-alapoknak 100.000 frt vételár és többrendbeli kikötés fejében átengedett.
