Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-453
130 CDLIII. SZÁM. A főügyészségeknél oly erők tehetnek sikeres szolgálatot, kik a bírósági vagy az ügyészi ügymenetet közvetlen tapasztalásból ismerik. Ezért a jelen javaslat az eddigi fogalmazói állások teendőit az igazságügyminister által berendelt alügyészekre bizza. A főügyészség kezelő személyzetét taxative nem sorolja fel a 15. §. Nincs kizárva, hogy a szükséghez képest mindazok az állások, melyek a kir. Ítélőtáblánál szervezve vannak, a főügyészségeknél is rendszeresittessenek. De viszont lehetséges, hogy irodatisztnél magasabb kezelő hivatali állásra egyik vagy másik főügyészségnél szükség nincs. A tapasztalat fogja kimutatni, mily kezelő hivatali állások lesznek az egyes főügyészségeknél nélkülözhetlenek. A kezelő hivatalnokok járandósága mindig megfelel annak a járandóságnak, a melyet a kir. ítélőtábla kezelő hivatalnokai ugyanazon állásban élveznek. Külön számvevőség szintén nem szerveztetik a főügyészségnél, mert ennek számvevői teendőit elvégezheti a kir. ítélőtáblánál működő számvevőség is. Mily befolyás biztosíttassák a főügyésznek a főügyészségi számvevői teendők tekintetében a számvevőségre: ezt rendelet fogja meghatározni. A főügyészek és főügyészi helyettesek járandóságának megállapításánál a javaslat abból az elvből indult ki, hogy a kir. főügyészt a kir. táblai tanácselnökkel, a kir. főügyészi helyettest pedig a kir. táblai bíróval egyenlő járandóság illesse. A javasolt rendszer megfelel az eddigi főügyészi rangfokozatnak is, mert a jelenlegi főügyészek (a marosvásárhelyi is) kir. curiai birói (kir. táblai tanácselnöki) rangot foglalnak el. Ez a legelső német államoknak is rendszere. Ausztriában ugyan a főtörvényszékek melletti főügyészek csak főtörvényszéki birói rangban vannak, — de oly magas fizetési pótlékokat élveznek, hogy a járandóság tekintetében sokkal elönyösebb helyzetben vannak a főtörvényszéki bíráknál. III. Átmeneti és hatálybaléptető intézkedések.. A jelen szakasz azt a jogot adja a kormányhatalomnak, hogy a kir. táblák és főügyészségek szervezésének alkalmából a budapesti és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek tagjait — természetesen a szükséghez képest — nyugdíjazhassa. A birói függetlenségnek kétségen kivül egyik elsőrendű biztositéka az, ha a kormányhatalom a birót állásától el nem mozdíthatja. Mélyen át vagyok hatva annak tudatától, hogy a birói elmozdithatlanság biztositékának, — hacsak égető szükség nem parancsolja az ellenkezőt — érintetlenül kell maradnia. E biztosítéknak egész ereje, lényeges kelléke épen abban van, hogy az államélet folytonos hullámzásai, sőt gyökeres átalakulásai között is lehetőleg sértetlenül megőriztessék. Ha azonban oly alapvető birói szervezeti reformnál — minő a mi viszonyaink kőzött kétségtelenül a kir. ítélőtáblák új szervezése — a minden melléktekintettől és czélzatosságtól ment szoros igazságszolgáltatási érdekék követelik, hogy a birói elmozdithatlanság a szervezés alkalmára a szükség által vont határok között felfüggesztessék: ugy felelősségem komoly felfogásával csak azt az eljárást tudom Összeegyeztetni, ha arra kérem a törvényhozást, hogy a kormányt a javaslatban foglalt discretionalis hatalommal ruházza fel. Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a nyugdijazandók számát teljes határozottsággal megállapíthassam. A nyugdíjazhatok maximumát is részben ebből az okból, de még azért sem vettem föl a javaslatba, mert ha ebben tüzetesen meghatároztatik a szám : ugy ez esetleg az érdekelt körökben nagyobb nyugtalanságot idézett volna elö, mint ha a maximalis szám mellőztetik.
