Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-452
104 CDLII. SZÁM. Melléklet a 4ő2. szánni irományhoz. Indokolás „a katonai behívást parancs iránt tanúsított engedetlenség és az erre csábítás megbüntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az ezúttal a törvényhozás elébe terjesztett védszervezet a szárazföldi sorhadi tényleges szolgálat idejét 3, a tengerészeinél 4, a honvédségi tényleges szolgálat idejét pedig 2 évben állapitván meg, béke idején a fegyveres erő nagyobb része szabadságolva van, és igy háború vagy mozgósitás esetében különös intézkedések által hivandó fegyver alá. De még békében is különös behívás szükséges arra, hogy a haderó nem tettleges állományú személyei katonai kiképzésre, fegyvergyakorlatra és kivételes esetekben szolgálattételre, összegyűjtessenek. A most érintett czélokból kibocsátott behivási parancsok pontos teljesítése képezi ennélfogva azon alapot, melyre a fegyveres eró alkalmazhatósága fektetve van, — és igy különösen a mozgósitás czéljából kibocsátott behivási parancs iránt tanúsított engedetlenség következményeiben a legvégzetesebbé válhatik. A behivási parancs iránti engedetlenség kérdése tehát a mai viszonyok közt oly jelentőségűvé vált, a minővel ezelőtt nem birt, és a mely annak megvizsgálását követeli ; vájjon a jelenleg érvényben álló törvények és szabályok által nyújtott eszközök a fent kitűzött czél elérésére elegendők-e. Ezen engedetlenség jelenleg bűnvádi utón csak az esetben fenyíthető, ha az szöké s bűntettének, vagy önkényű eltávozásnak minősül. A szökés mindig bűntett, és ugy a tettleges, mint a nem tettleges állományban elkövethető ugyan, de jogi fogalmához a katonai szolgálati kötelezettség alul való mindenkorra kibúvás szándéka kívántatik meg; míg az önkényű eltávozásnak, mint vétségnek, ily szándék nem képezi ugyan ismérvét, de az csak tettleges szolgálatban álló katonák által követhető el. Már ebből is kitetszik, hogy mindazon nem tettleges állományú katona, ki a behivási parancsnak nem engedelmeskedik és tette a fentérintett szándék hiányában szökéssé nem minősül, a jelenleg érvényben álló szabályok értelmében, csakis fegyelmileg fenyíthető ; és ez a honvédségről szóló 1868. évi XLI. t.-ez. 23. §-a szerint még oly tisztekre is szól, kik a fegyvergyakorlatokra vagy szolgálattételre felhívó rendelet folytán meg nem jelennek, kivévén : ha ily eset békében háromszor, vagy háborúban először fordul elő, — a mikor is az illető hadtörvényszéki vizsgálat alá vonandó.
