Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.

Irományszámok - 1887-452

CDLIl. SZÁM. 105 Az emiitett törvényben felvett eme — bár hézagos — intézkedés világosan tanúsítja, hogy a törvényhozás már akkori időben szükségét érezte annak, hogy ezen kérdés törvény utján szabályoztassék. A fegyelmi fenyités pedig átalában és kivált mozgósitáskor, a veszély, valamint a bűnösség nagyságával arányban sem áll. Ehhez járul még, hogy vannak katonai (honvéd) egyének, kik a tulajdonképeni katonai (honvéd) esküt nem, hanem csakis a hivatalos esküt teszik le (mint a tábori lelkészek, hadbirák, orvosok, katonai (honvéd) hivatalnokok stb.), és a kik ennélfogva szökést vagy önkényű eltávozást el sem követhetvén, még a behivási parancs iránt tanusitott engedetlenség legsúlyosabb eseteiben, — mozgósitás vagy háború idején, — is csak fegyelmileg volnának fenyithetők. Végül a fegyveres erőnek a népfölkelés törvényesítése által történt szaporítása folytán arról is keilend gondoskodni, hogy a népfölkelök pontos bevonulása büntető határozatok alkotása által biztosittassék. Szükséges továbbá intézkedés arra nézve is, hogy a behivási parancs iránt való engedetlenségre csábításra is megfelelő büntető határozatok hozassanak, mert az 1878. évi V. t,-cz. 452. §-a, mely ugyanerről rendelkezik s egyfelől nem kimerítő, mert a népfölkelésről nem tesz említést, másfelöl pedig módosítandó, mert súlyosabb büntetéseket szab a csábitóra, mint a minők a jelen törvényjavaslatban magára a tettesre meghatározva vannak. Ez eltérő büntetési tételek tehát összhangzásba voltak hozandók. Hasonszerűleg jár el az új védtörvényjavaslat is az ujonczszökevényekre és öncsőnkitókra nézve, a midőn a bűnrészeseket, — kik alatt a csábítók is értendők, — ugyanazon büntetéssel sújtja, mint magát a tettest. Ezekben ismertetvén amaz átalános indokokat, melyek ezen törvényjavaslat benyújtását elhalaszthatlanná teszik, áttérek most már e javaslat egyes intézkedéseinek részletes indokolására. Ezen törvényjavaslat a tettes és a tett minőségéhez képest, a behivási parancs iránt tanusitott engedetlenség által elkövetett bűncselekményeket 2 osztályba sorozza, a mennyiben a tettet vagy »katonai bűntettnek<, illetőleg »vétségnek«, vagy pedig közönséges bűntettnek, illetőleg vétségnek minősíti. A javaslat 1. §-a amaz eseteket sorolja fel, melyekben a tulajdonképeni katonai (honvéd) esküt tett személy bűnös mulasztása, — tekintettel a behivási parancs fontosságára és a mulasztás 8 napon túl terjedő tartamára, — bűntettet képez. E rendelkezés abban leli indokolását, hogy ezen §. 1. alatti eseteiben a hadi czikkekre letett eskü által elvállalt, illetőleg föltételezett katonai kötelesség megszegése forog szóban ; mig a 2., 3., 4. alatt felsorolt esetek, illetőleg mulasztások csak mozgósitáskor, háború idején vagy más fenyegető veszély alkalmával lévén elkövethetök: a legsúlyosabb büntetéssel sujtandók. A javaslat 2. §-a az engedetlenség kevésbé fontos eseteit tárgyalja, és pedig : a midőn tettes az 1. §. a) pontja értelmében kiadott behivási parancsnak bár késedelmesen, de 8 napon felül megfelel, vagy pedig: a midőn oly engedetlenség forog fenn, mely nem a tényleges szolgálat teljesítése, hanem csak a kiképzés vagy a fegyvergyakorlat czéljából kibocsátott behivási" parancs iránt tanúsíttatott — mihez képest maga a tett is enyhébb beszámítás alá veendő. FŐRENDI IROMÁNYOK. VIII. 1887—92. 14