Főrendiházi irományok, 1887. VIII. kötet • 436-519. sz.
Irományszámok - 1887-450
92 GDL. SZÁM. E reversalis szövege iránt azonban a Kemény-család és a pénzügyi hatóságok közt egyetértés nem jött létre és igy a kérdéses havasok még most sincsenek a Kemény-család birtokában. Legújabban a Kemény-család a beszterczei törvényszék előtt pert inditott a kérdéses havasok tulajdonjoga és birtokba bocsátása, úgyszintén 3.110.490 frt elvont haszonvétel és a per folyama alatti további haszonvételek, esetleg az igényelt ingatlanoknak 818.550 frt értéke s járulékai iránt az államkincstár, továbbá azon községek ellen, melyeknek az egyes igényelt havasokat a kincstár az 1872. évi márczius 12-én kelt szerződéssel átengedte. Ezen per jelenleg még nincsen befejezve, de az államkincstár felperességc alatt szavatossági külön pert vont maga után, mely az államkincstár javára dőlt el a volt naszódvidéki községek és az ottani központi iskola és ösztöndíj-alapok ellenében. A Kemény-féle revindikált havasokon kivül vannak a volt Naszódvidék területén még egyéb revindikált havasok is, de ezek harmadik személyek tulajdoni igényeitől menten maradtak és igy az 1861. évi augusztus 27-éu kelt legfelsőbb kézirat 13. pontja értelmében azon községek tulajdonaivá váltak, a melyeknek lakossága azokat a határőri intézmény megszüntetésekor tényleg használta. Tekintettel az 1861. évi augusztus 27-én kelt legfelsőbb kéziratnak most idézett 13. pontjára, az ezen legfelsőbb kézirat rendelkezéseinek végrehajtása végett kiküldött birtokrendező bizottság köteles volt megállapítani és meg is állapította, hogy mely területek tekintendők revindikált havasoknak. A revindikált havasok körülírásánál tehát leghelyesebb — ugy mint azt a javaslat 9. §-ának 1. bekezdése teszi — a volt naszódvidéki II. román határőrezred területén működött birtokrendezési bizottságnak határozatait illetőleg az utóbbiak felülvizsgálata tárgyában keletkezett másodfokú határozatokat alapul venni. A javaslat 9. §-ának 2. bekezdése bővebb indokolásra nem szorul, ha figyelembe vétetik az, hogy jelenleg a volt Naszódvidék területén lévő összes revindikált havasok egyaránt községek birtokában állanak és igy községi más ingatlanoktól eltérő szempontok alá csak annyiban esnek, a mennyiben tekintettel kell lenni azon eshetőségre, hogy egy részök, mely per alatt áll, a felperesek részére talán kiadandó lesz. A 10. §-hoz. Vannak a volt Naszódvidéken egyes községek (ilyenek például RomáuBudak, Rágla, Nagyfalu, Kis-Sajó, Monor, Gledény és Alsó-Borgó községek), melyek azon esetben, ha a Kemény-család által igényelt revindikált havasoknak vagy azok egy részének természetben való kibocsátására köteleztetnének, majdnem minden legelő- és erdőterület nélkül maradnának. Már az 1863. évi szeptember 24-én kelt legfelsőbb kézirat alapján 1863. évi deczember 31-én kibocsátott irányelvek 2. pontja kimondja, hogy a Kemény-féle havasoktól eleső községek a revindikált havasoknak, mint a községek cumulativ vagyonának megmaradó részeiből megfelelően kártalanitandók. Nem szenved tehát kétséget, hogy azon községek, melyek a Kemény-család által követelt havasoknak vagy azok egyrészének természetben való kiszolgáltatására köteleztetnének, ez esetben kártalanítást igényelhetnének, a mi alig lenne máskép eszközölhető, mint a revindikált havasoknak újból, még pedig a 10. §-ban jelzett arány szerint való felosztása által. A 11. §-hoz. A tagositás a volt Naszód-vidéken a hegyek közt szétszórt apró részletekből álló telekállományok csekélysége s a mivelésre alkalmas föld szűk volta miatt nem kívánatos. Tekintettel a községi erdők nagy terjedelmére és azon körülményre, hogy az 1880 : XLV. t.-cz. 6. §-áná) fogva a községi vagyon a tagosítást kívánók birtokához hozzászámítandó, a legkisebb földrészletek birtokosai is követelhetnék a tagosítást és a bíróság kénytelen volna
