Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-396
86 CCCXCVI. SZÁM. >Az országos közegészségi tanácsnak fő- és első sorban tekintetbe veendő hivatását ugy az 1876: XIV. t.-czikknek, mint alapszervezetének és ügyrendjének értelmében az ország egészségügye körül szükséges intézkedésnek tudományos előkészítése és esetleg kezdeményezése képezvén, e föladatnak teljesítését a mind gyakrabban kikért felülvéleményezések által háttérbe nem szoríttathatja s ezeket sorrendben tárgyalván, a megkeresés és a felülvélemény megadása közt minden áldozatkészség mellett i* több havi idő múlik el és pedig annyival inkább, mert a nem ritkán száz ívet is meghaladó bíínperek tanulmányozása sok időtvesz igénybe s e munkanem képezi, de nem is képezheti az előadóknak kizárólagos feladatát. Miután pedig a felülvéleményeknek megállapítása a tanács teljesülésében szintén sok időt vesz igénybe, a tanács havonkint 10—12 felülvéleménynél többet aligha szolgáltathat.« Tiz hónapon át tehát 100-120 felülvéleraényt mint maximumot helyezhet kilátásba az országos közegészségi tanács s csakugyan az elmúlt 1888. évben kieszközölt 214 felülvélemény közül 102 esik az országos közegészségi tanácsra, 104 a budapesti tudomány-egyetem orvosi facultására és a 8 a kolozsvári tudomány-egyetem orvosi karára. Azon a belügy minister úrhoz intézett kéréssel fejezi be tehát, a közegészségi tanács fentebb idézett előterjesztését, rhogy az igazságügyministert oly intézkedések megtételére felkérni méltóztassék, melyek az igazságszolgáltatás érdekében czélszerübbek legyenek.« Hosszasabb és beható tárgyalások után, melyek e részben az igazságügyi és a belügyi ministerinm, valamint a közegészségi tanács közt fol>tattattak, azon meggyőződés jutott érvényre, hogy a sürgetett intézkedés nem lehet más, mint az orvos-törvényszéki vélemények felülbirálatának a közegészségi tanács és az egyetemi facultas hatásköréből való átvitele egy külön e czélra alakítandó s közvetlenül az igazságügyministernek alárendelt orvos-szakértői tanácstestületre. Sokkal fontosabb kötelessége az államnak a büntető igazságszolgáltatás szabatos lefolyását a kellő biztosítékokkal ellátni, semhogy orvosolatlanul hagyhatnánk a világosan felismerhető bajt. Kz tehát első és legfőbb indoka annak, hogy a jelen törvényjavaslatban egy igazságügyi orvosi tanács« megalakítását ajánljam. Törvényjavaslat alakjában teszem ezt egyrészt azért, mert a tervezett intézkedés az 1876. évi XIV. t.-cz. némely rendelkezéseit módositólag érinti, másrészt azért, mert a megalakítani szándékolt orvosi tanács költségeiről másként, mint törvényhozási felhatalmazás alapján gondoskodni nem tartom megengedhetőnek. De szükséges e tanács megalakítása a büntető törvénykezés gyorsításán és szabatosabbá tételén felül még egyéb okoknál fogva is. Azon fentebb már érintett körülmény, hogy vidéki bíróságaink csak kevés esetben vehetik igénybe oly orvosok szakvéleményét, a kik a törvényszéki orvostan kellő ismeretével és gyakorlatával birnának, arra indit, hogy az 1883:1. t.-cz. 9. §-ában nyert felhatalmazásnál fogva a törvényszéki és fogházorvosi szakvizsgák rendszeresítését siettessem. E szakvizsgák egyedül hivatot vezetői csakis a megalakítandó s a kérdéses vizsgák tárgyával szakadatlanul foglalkozó igazságügyi orvosi tanács tagjai lehetnek. Csak ily előkészítéssel remélem elérhetni, hogy a bíróságok már első fokban idővel a mostaniaknál szabatosabb, kielégítőbb s ennek következtében a felülvizsgálatot is csekélyebb mérvben igénylő szakvéleményeket nyerhetnek. Ugyancsak ez idő szerint szándékozom a törvényhozás támogatásával reformálni s megjavítani börtönviszonyainkat is. Hogy mely módozatok alkalmazásba vétele által lehet az államkincstár lehető legkisebb megterheltetésével s mégis a büntetés czéljának megcsorbítása nélkül a szabadság-büntetésre Ítélteket a minimalis életszükségletnek megfelelőleg elhelyezni, élelmezni, ruházni és foglalkoztatni? ezek oly kérdések, a melyek végleges megoldást még nem nyertek
