Főrendiházi irományok, 1887. VII. kötet • 377-435. sz.
Irományszámok - 1887-377
CCCLXXVII. SZÁM. 3 Az ez irányban folytatott tanulmányok azon eredményre vezettek, hogy forgalmi, műszaki és vizfolyási szempontból ezen megoldás minden tekintetben megfelelő' s tényleg egy közös, de teljesen vas- és kőszerkezetíí hid kevesebbe kerülne, mint külön-külön -a vas- és kőszerkezetfí közúti és a fajármokon nyugvó vasúti hid kiépítése s ezenfelül ezen megoldás ugy a vásutforgalmi biztonság, mint az üzletkezelést átvevő m. kir. államvasutak pályafentartási költségei szempontjából is előnyökkel járna. Mindezeket fontolóra véve s miután az engedélykérb'vel szövetkezett építési vállalkozók is hajlandóbbaknak mutatkoztak a vasút kiépítésére, ha egyúttal a közös hid kiépítésével is megbízatnának, még csak azon kérdés volt tisztázandó, hogy a közös híd kiépítésénél a két hiddal szemben mutatkozó megtakarítást egészben engedjem-e át a vasutvállalatnak, vagy pedig abból az állam számára is részesedést követeljek. Részletes és szigorú számitások szerint a külön közúti hid 680.000 frtba kerülne, melyből közös hid létesítése esetére némi megtakarítási részesedés lenne az állam részére igényelhető; tekintve azonban, hogy az állam semmi áldozatot nem hoz, ha azon költséget, melybe neki a külön közúti hid kerülne, a vasutvállalatnak átengedve, ez által egyúttal egy nehéz közlekedési viszonyok közt levő vidéken közel 133 kilométer hosszú vasúti vonal létrejövetelét is előmozdítja, — magam részéről a közös híd létesítését határoztam el s annak megépítését külön szerződés és megállapodás alapján a vasút engedélyezésére ruháztam át oly kikötéssel, hogy a közúti hídnak 680.000 írtban megállapított költségét 4 év alatt kamatmentes részletekben fognám az engedélyesnek rendelkezésre bocsátani és pedig az első három évben 200.000 frtos, a negyedik évben pedig 80.000 frtos részletben. Az állami hozzájárulás mellett megépítendő közös vasúti és közúti hidra nézve kikötöttem egyébként, hogy az kizárólag állami tulajdon marad, — a vasút részére azonban a használati jog az engedély egész tartamára biztosíttatik, s ezen felül köteleztem engedélyest, hogy a hidépitési hozzájárulásért megtakarítási haszon fejében 80.000 forint névértékű törzsrészvényt adjon át tulajdonul az államnak. A vasút megépítéséhez és üzleti megfelelő berendezéséhez szükséges tényleges tőke fedezetét illetőleg van szerencsém megemlíteni, hogy a tényleges tőkéből 1,575.000 forint állami és érdekeltségi hozzájárulás, vagyis törzsrészvények jegyzése utján nyer fedezetet, — a enmaradó különbözet, vagyis 2,925.000 forintnyi összeg pedig elsőbbségi részvények kibocsátása utján szereztetnék be, mely utóbbi, 5 a /o-os czímletekre nézve a kibocsátási árfolyam 72/o-kal állapíttatván meg, a kibocsátható elsőbbségi részvények névértéke ennélfogva 4,062.600 forintot, az egész névleges alaptőke pedig, törzs- és elsőbbségi részvények együtt 5,637.600 forintot teend. A fennebb számjelzett 1,575.000 forint törzsrészvénytőkében már a fentebb említett 80.000 forint számbavételével is csak 300.000 frtnyi, tehát az építési tényleges tőkének nem egészen 7<>/ o-át tevő állami hozzájárulás szerepel, — és pedig 80.000 fit hidépitési költség-hozzájárulási részösszeg; — 175.000 frt, mint a posta ingyenes szállításának kötelezettsége ellenében az 1888. évi IV. t.-cz. 4. §-a alapján az üzlet megnyitása napjától kezdve 50 év tartamára biztosított 9.600 frt évjáradéknak megfelelő tőke, — és 45.000 frtnyi összeg, mint az 1888. évi IV. t.-cz. 7. §-a alapján a helyi érdekű vasutak segélyezésére felvett államköltségvetési adományból 1890. évtől kezdve 3 évi egyenlő, kamatmentes részletekben rendelkezésre bocsátandó külön segély. Mindezen együtt 300.000 frtot tevő állami hozzájárulás, illetve segély ellenében a vasút engedélyese ugyanoly névértékű Összeg erejéig törzsrészvényeket köteles az állam tulajdonába átadni. i*
