Főrendiházi irományok, 1887. III. kötet • 106-190. sz.
Irományszámok - 1887-147
CXLVII. SZÁM. 233 az adó megfizettetett (átalányozás vagy megváltás utján) adó visszatérítés fejében minden liter alkohol után csak 177* krajczár engedélyeztetik. A mezőgazdasági szeszfőzdék megfelelő kedvezményben részesíttetnek. Az ekként tervezett adóztatási rendszer mellett szól különösen: 1. hogy egyenlő és arányos adóztatást eredményez s ennélfogva a legigazságosabb adóztatási mód; 2. hogy a szesztermelést okszerűvé és olcsóbbá teszi; 3. hogy csekélyebb minőségű s részben megromlott nyers anyagoknak haszonnal való feldolgozását lehetővé teszi; 4. hogy az adó esedékessége abban az időpontban áll be, a mely a fogyasztáshoz közel esvén, az adónak a fogyasztóra való áthárítását megkönnyíti ; 5. hogy a túltermelésnek gátot vetve, úgy az adónak, mint a termelési költségeknek a szesz árában való megtérülését lehetőleg biztosítja s ez által a szeszipart károsodásoktól megóvja; 6. hogy a szesztermelésnél való előleges adóztatás elejtése, valamint az ipari czélokra fordított és kivitelre szánt szesznek adó alóli kivétele folytán jelentékeny tőkemegtakarítást eredményez ; 7. hogy az állam részére nemcsak biztos, de a fogyasztás arányában növekedő adójövedelmet biztosít; és 8. hogy a törvényhozás szempontjából bizonyos állandóságot helyez kilátásba. Nem hallgathatom el azonban azt, hogy a javaslatba hozott fogyasztási adórendszer az ellenőrzést nehezebbé fogja tenni, s hogy az a törvény életbeléptetésekor szükségelt szeszmérögépek nagyobb részének a kincstár által viselendő első beszerzési költségein kivül nagyobb ellenőrzési kiadásokat fog igényelni; mindazonáltal nem tarthatom ezt a körülményt a különben hazai viszonyainknak leginkább megfelelő adóztatási mód oly nagy hátrányának, hogy annak elfogadását kérdésessé tehetné, és pedig annál kevésbé, mert az ellenőrzés által igényelt kiadási többlet a nagyobb adójövedelemben, valamint az ipar és mezőgazdaságunk részére nyújtott előnyökben dús kárpótlást fog találni. A jelen törvényjavaslat egyúttal fentartotta a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megadóztatását, s gondoskodott arról is, hogy az égetett szeszes folyadékok utáni beviteli vám az adótételeknek megfelelő arányban felemeltessék. Ezek után áttérek a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolására. Az 1. §. az égetett szeszes folyadékok utáni beviteli vámot az adótétel felemelése folytán métermázsánként és pedig: a) likőrök, punsessenczia és más égetett szeszes folyadékok, arrak, rum, franczia pálinka és cognac után 40 frtról 75 frtra; b) más égetett szeszes folyadékok után pedig 24 frtról 6o frtra emeli fel, s ez által kikerekített összegben fentartja jövőre nézve is az adó- és vámtételek között jelenleg fennálló különbözetet, mely elegendőnek mutatkozik arra nézve, hogy a belfogyasztás szükségletének fedezése szesziparunk részére biztosítottnak tekintessék. A 2. §., midőn azt határozza meg, hogy a vámvonalon belül termelt szesz után járó adó a szeszfőzdék nemeihez képest, melyekben az termeltetik, a termeléskor, mint termelési adó, vagy a szesznek a hivatalos ellenőrzés alól a szabad forgalomba bocsáttatásakor mint fogyasztási adó fizetendő, egyúttal az adótételt minden hektoliter és szeszfok (hektoliterfok alkohol, — liter alkohol) után : a termesési adóra nézve 35 krban, a fogyasztási adóra nézve pedig 35 kr. és 45 krban állapítja meg. A termelési adóra nézve, mely a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás, FŐRENDI IROMÁNYOK. III. 1887—92. 30
