Főrendiházi irományok, 1887. II. kötet • 90-105. sz.
Irományszámok - 1887-94
98 XCIV. SZÁM. kikötőnkből, melyben olasz consul nem székel, az Olaszországba induló bárka fuvarlevelét a vámvagy révhatóság láttamozza. Ennek fejében az olasz kormány beleegyezett abba, hogy ezen láttamozás, ha valamelyik consula által történik, az osztrák vagy magyar hajókkal szemben díjmentesen fog eszközöltetni, holott eddigelé a consulok hajónként 10 urát szedtek. A zár jegyzőkönyvből kiemelendő a VI. czikk. Olaszország mindeddig nem járult hozzá az 1881. évi november hó 3-án Bernben kötött phylloxera-egyezményhez és ennek folytán a beviteli tilalmak tekintetében egészen önkényesen járt el, mi által terményeink kivitele megnehezítve volt. Az emiitett czikkben azonban Olaszország is árra kötelezi magát, hogy a phylloxera terjedésének megakadályozása czéljából a bevitelre nézve a berni egyezményben megállapított tendszabályokat fogja alkalmazni. A monarchiánk és Olaszország közt 1878. évi deczember 27-én kötött és az 1879. évi 1. törvényczikkbe beczikkelyezett állategészségügyi egyezmény, az ugyanakkor kötött vám- és kereskedelmi szerződéssel egyidejűleg lejárván, az Olaszország felé irányuló állatkivitelünk biztosítása érdekében szükségessé vált annak megújítása. Az 1878-ban kötött állategészségügyi egyezmény az akkor még európaszerte uralkodott azon félelem benyomása alatt jött létre, melyet a keleti marhavésznek gyakori fellépése okozott. Hazánkban,is 1878. előtt gyakran fellépett a keleti marhavész, és habár akkor az 1874. évi XX. törvényczikkben már erős fegyverünk volt ezen baj leküzdésére, az majdnem évente meglátogatta országunkat és kérődzőink közt kisebb-nagyobb pusztításokat tett. A nevezett év óta azonban a viszonyok jelentékenyen javultak. Ugyanis 1881. óta többé keleti marhavész-invasiónk nem volt és ezen körülménynek okvetlenül meg kellett erősítenie a külföldnek állategészségügyi rendészetünk helyes kezelése iránti bizalmát. Ezen bizalom kifejezést nyer a jelen conventio szövegében; mert míg az 1878-ban kötött egyezmény II. czikkében csak az volt megállapítva, hogy azon esetben, ha a szerződő felek egyikének területén csupán egy kerületnek vagy több egymással határos kerületnek egyes helyein ütött ki a keleti marhavész, a szarvasmarha és egyéb kérődző állatoknak a vészes ország vészmentes kerületeiből való kivitele nem lesz megtiltva, feltéve, hogy az e részben az 1872-ben tartott bécsi konferenczián megállapított vezérelvek megtartatnak: addig a jelen egyezmény II. czikke már tovább megy és nem átalános vezérelvekre hivatkozik, hanem egyenesen és határozottan kimondja azt, hogy azon esetre, ha a szerződő felek egyikének területén a keleti marhavész vagy más állati ragadós betegség üt ki, a nem fertőzött vidékekről származó, a járvány által veszélyeztetett állatfajokkal, nemkülönben a ragály elhurczolására alkalmas tárgyakkal való kereskedés a másik szerződő fél területén csak olyan korlátozásoknak vethető alája, a milyen korlátozásoknak az utóbb nevezett országban, a nem fertőzött vidékekről származó, nevezett állatfajokkal és tárgyakkal való forgalom, az állategészségrendőri törvények és rendeletek értelmében alá van vetve. Ezen czikk tehát vész vagy járvány uralgása idejében is, a vészes ország alattvalói részére az állataikkal a másik nem vészes ország területére való forgalma tekintetében ugyanazon jogokat biztosítja, melyeket a nem vészes ország saját alattvalói élveznek. Ugyanezen czikk tüzetesen megszabja azon óvszabályokat, melyeket a szerződő felek az állataikkal való forgalomban követni tartoznak. Szabályozza az állatoktól származó nyers terményekkel való forgalmat és felsorolja azon állati nyersterményeket, melyek a két szerződő állam közti forgalomban semminemű korlátozásoknak nincsenek alávetve.
