Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-21

88 HI. SZÁM. A tapasztalás azt mutatta, hogy a zsinórfelvétel utján az eddig e körül gyakorlatban volt eljárás mellett a termés mennyiségéről megbízható adatokat szerezni nem lehet és hogy a dohány-leltározásnak ezen jelenlegi módja, a jövedék érdekeit hathatósan megvédeni nem képes, mert a dohánylevelek törése közben is alkalom nyilik nagy mennyiségek elhurczolására, a melyekről tudomás nem szereztetik, mert a zsinóron felfűzött mennyiségek képezik a leltározás tárgyát. Ha a zsinór-számlálás és a mérlegelés oly időben történik, midőn a dohány már beszáradt és pontosan haj tátik végre, akkor tekintettel az eddig használatban volt raktárak és pajták czélszerütlen berendezésére, elkerülhetetlen az, hogy a zsinórokon lévő dohány egy része a hozzáférhetés nehézségei miatt is össze ne morzsolódjék, mi által a termelő szenved károsodást. Ha ellenben a zsinórfelvétel csak felületesen hajtatik végre és sikerül a termelőnek zsinórjai egy részét nyilvántartás alól kivonni, rejtett helyen való száritás által dohányzsinórjai egy részének felvételét elkerülni, — mit leginkább a csempészethez nagy hajlammal viseltető, kistermelők szoktak tenni, — akkor a kincstár károsodik, mert a termelő csak azon hiányosan felvett súlymennyiség beszolgáltatásáért lévén felelős, melyet a pénzügyőrség a zsinórfelvétel alkalmával kiderít, tisztán a termelő lelkiismeretességétől függ a súlytöbbletet is a kincstári raktárakba beszolgáltatni. Való ugyan, hogy nagy azon lelkiismeretes termelők száma, kik nem törődve a pénzügyőrség felvételével, a kiderített súlymennyiséget jóval meghaladó összes termésüket beszállítják. De épen ezen beszállított többletek után lehet következtetni, mily felületesek a zsinórfelvétel adatai a jelenlegi eljárás mellett és mily nagyok lehetnek azon dohány mennyiségek, melyeket azon termelők maguknál visszatartanak és kéz alatt eladnák, kik beszállitásaikiiál a zsinórfelvételt tartják irányadóul. A termésfelvételnek eddigi eljárása ennélfogva tarthatatlan és ugy a kincstár, valamint a termelők károsításának elkerülése tekintetéből egyaránt kívánatos, bogy ezen jelenlegi leltározási módozat megváltoztassék, a termés mennyiségének megállapítása biztosabb alapokra fektettessék, és annak foganatosítása is megbízhatóbb végrehajtási közegekre ruháztassék. Ennélfogva, hogy a várható termésre, különösen a csempészetre nagyobb hajlammal biró egyes vidékeken már előzetesen következtetni lehessen, kivételesen a termésnek zöld állapotban való felvétele iránt is intézkedni szándékozom akkor, midőn a dohánylevelek fejlődésük azon fokát elérték, mely a várható termés mennyiségének meghatározására kellő támpontot nyújt. A tulajdonképeni termésfelvétel pedig a törés után akkor fog történni, midőn a dohányok felfüzettek és megszáradtak. Hogy a termelő ezen felvétel helyességéről önmaga meggyőződhessék és a netáni helytelen felvétel ellen felszólamlással élhessen, fel kellett venni a törvényjavaslatba azon intézkedést, hogy a felvételnél jelen lehessen, vagy magát megbízott által képviseltethesse. A felvétel alkalmával köteles egész dohánytermését szóval vagy Írásban bevallani, a pénzügyi közeg pedig a termesztett dohánynak súlyát megállapítani. Az ily módon megállapított és a dohán y termelési kataszterbe s az engedélyívbe bejegyzett dohánytermés képezi a kincstári raktárba szállítandó mennyiségnek minimumát s a mennyiben a zöld felvételnél és a törés befejezése után elrendelt felvételnél talált termésmennyiség vagy a beszállított mennyiség közt kevesblet mutatkoznék, a hiányt a termelő alaposan igazolni köteles. A szükséges ebbeli újabb intézkedések a törvényjavaslat 11. és 12. §-aiba vétettek fel.