Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-21

XXL SZÁM. 89 A 13, §-ban foglalt intézkedés csak azt akarja biztositani> hogy az ellenőrzéssel megbízott pénzügyi közegek és községek kirendeltjei hivatásuk gyakorlatában ne akadályoztassanak. A 14. §-ban foglalt határozatokat illetőleg megjegyeztetik, hogy az eddigi tapasztalat szerint a minden őrizet nélkül kinthagyott dobánytőkéken maradt apróbb levelek dohányzók által saját czéljaikra leszedettek és felhasználtattak, a mi csak az által lesz megakadályozható, ha a dohánytőkéknek kiszántása, vagy más módon való megsemmisítése elrendeltetik. Gazdasági szempontból azonban kívánatos, hogy különösen oly vidékeken, hol a takarmányhiány amúgy is érezhető, egyes megbízhatóbb termelőknek ily területeknek legeltetésre való használata megengedtessék. A mi pedig a sarjúdohány nevelésének eltiltását illeti, az ebbeli határozatnak a törvényjavaslatba való felvétele azzal indokoltatik, hogy sarjúdohányra a jövedéknek szüksége nincsen s ezen dohány sokszor csempészkedés, illetve az elcsempészett anyalevelek miatt beállott súlykiegyenlités czéljából szokott neveltetni, de ha mégis különös körülményeknél fogva kivételes esetekben s főleg akkor, midőn elemi csapás folytán a termés annyira megsemmisül, hogy a termelő az anyalevelekből mi termést sem nyer, ily sarjúdohány nevelésére is engedély adatnék, akkor az szintén okszerűen kezelendő. Tapasztaltatott, hogy egyes termelők különféle közegeknek, igy a községi elöljáróságnak, köztisztviselőknek és egyes vidékeken lelkészeknek, kántoroknak, tanitóknak, vagy a dohányföldek őrizetére felfogadott csőszöknek kisebb-nagyobb mennyiségű dohányt engedtek át, továbbá hogy különösen a köznép közül többen azon tévhitben vannak, hogy csak a beszállításra előirányzott mennyiséget kötelesek a beváltó-hivatalhoz beszállítani. Ennélfogva szükséges, hogy egyrészt az előbb emiitett törvényellenes eljárás megsztintettessek, másrészt, hogy az utóbb említettek folytán világosabb határozatok vétessenek fel a törvényjavaslatba. A termés felvételének pontosabb és a termelő jogait is minden oldalról védő alapokra fektetése által méltán lehet követelni, hogy a termelő nemcsak azon mennyiségnek beszállításáért, mely jelenlétében minden részrehajlás nélkül számára az engedély-ivbe és á dohánytermelési kataszterbe bejegyeztetett, — hanem a termelt egész dohánymennyiségnek hiány nélküli beszállitásáért feles kerteszeivel egyetemlegesen szavatosságot vállaljon. A termelők a pénzügyőrség által előirányzott és a valósággal beszállított, illetve beraktározott dohány súlya közötti különbözet után a »Pénzügyi törvények és szabályok 11. füzete 100 §-a< értelmében eddig csupán a fogyasztási illetékért kezeskednek, ennélfogva tekintettel arra, hogy a dohány a tilalomellenes visszatartása által a jövedéki kihágást legtöbbször feles kertészek és vagyon nélküli termelők követték el, a kiktől a fogyasztási illeték beszedhető nem volt, minthogy azt fogságbüntetésre átváltoztatni nem lehet, ezen egyének rendesen büntetés nélkül maradtak. E czélból szükséges kimondani, hogy a kevesebb beszállítás miatt a termelők a hiány után necsak a fogyasztási illetéket legyenek kötelesek a kincstárnak megfizetni, hanem hogy birságban is elmarasztaltassanak, a czélból, hogy ha a fogyasztási illeték tőlük beszedhető nem lenne, a birságnak elzárásra való átváltoztatása által a kihágásért megérdemelt büntetés nélkül ne maradjanak. Ezen határozatoknak adnak kifejezést a törvényjavaslat 15. és 16. §-ai, melyek azért szükségesek, mert csak igy lesz a jövedék azon károsodások ellen védve, melyet a dohánynak beváltás alóli elvonása és kéz alatti eladása által szenved. A termését pontosan beszolgáltatni kivánó termelő ezen határozat elfogadása által megrövidítve nem lesz, mert a törvényjavaslat 17. §-ának határozna anyai szerint gondoskodva van arról, hogy a termésfelvétel helyesbítést nyerjen akkor, mikor elemi csapások, vagy más közbeFÓRENDI IROMÁNYOK. I. 1887-92. 32