Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.
Irományszámok - 1887-25
XXV. SZÁM. 115 visszafizetésére és a sziszek-károlyvárosi vasútnak a sunja-bródi vonallal egyidejű kiépítésére vonatkoznak; módositását javasolja. Az utóbbi kérdésre, nevezetesen a sziszek-károlyvárosi vonal épitésének a sunja-bródi vonal építésétől való különválasztására nézve azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen intézkedéssel csakis az czeloztatik, hogy a gradiska-bródi vonal kiépítése szükség nélkül ne késleltessék, nem pedig az, hogy a sziszek-károlyvárosi vonal kiépítése mellőztessék. Sőt inkább -*- a törvényjavaslat 2. §-ában — a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a sziszek-károlyvárosi vasutat esetleg mint helyi érdekűt is engedélyezhesse. Mielőtt a törvényjavaslatnak ezen §-át bővebben indokolnám, legyen szabad azon átalános szempontokat jeleznem, melyek nézetem szerint a volt határőrvidéki terület vasúthálózatának kiépítésével egyidejűleg mulhatlanul érvényesitendők, ha nem akarjuk, hogy ezen hálózat kiépítése egy fél rendszabály jellegével birjon. Ezen szempontok s azok érvényesítésének módjai a következők : Kétségtelen ugyanis, hogy a határőrvidéki vasutak kiépítése csak akkor fogna czéljának megfelelhetni, ha ezzel kapcsolatosan a főfontosságú sziszeki csomópont forgalma a fiumei útirány részére állandóan biztosíttatnék. A mennyiben pedig ezen czél tisztán egy versenyvonal létesítése által biztositható, erre a sziszek-károlyvárosi vonal annyival inkább látszik alkalmasnak, mert annak kiépítése esetén Fiume irányában a sziszek-zágráb-kár oly városi iránynyal szemben nem jelentéktelen útrövidités várható. Kétségtelen azonban, hogy e vonal, mint versenyirány, csak azon esetben volna komolyan szamba-vehető, ha az mint elsőrangú, és mint az állam vasúti hálózat kiegészítő része építtetnék ki, mely czélra mintegy 6—7 millió forintnyi jelentékeny összeg szükségeltetnék.. Hozzájárul ehhez, hogy a sziszeki csomóponthoz a fiumein kivül másnemű forgalmi érdekek is fűződnek, melyek kielégítésére a jelzett vonal egymagában alkalmas nem volna. A határőrvidéki vasutak közeli kiépítése parancsolólag követeli ugyanis, hogy a szabadalmazott déli vasút sziszek-zágrábi vonala által ketté választott államvasuti vonalak közt, egy az állam feltétlen rendelkezése alatt álló közvetlen kapcsolat nemcsak az adriai, hanem a nyugati irányban is létesíttessék. Ezen kettős czél elérésére a sziszek-károlyvárosi vonal egymagában alkalmas nem lévén, a nyugot felé való összeköttetés érdekében a sziszek-károlyvárosi mellett egy } a sunja-bródi vasút valamely állomásából a zákány-zágrábi vonal valamelyik állomásáig létesítendő új vonal épitéséről kellene gondoskodni. Ezen intézkedések által a m. kir. államvasutak forgalmi «befolyása a sziszeki csomóponton kétségtelenül lényegesen emelkednék ugyan, a nélkül azonban, hogy az emiitett két vonal kiépítése a szab. déli vasút sziszek-zágrábi vonalának a szávai hajózással való csatlakozásból folyó természetes előnyeit teljesen ellensúlyozni képes volna. A jelzett kettős czélnak leghelyesebb megoldása tehát minden körülmények közt az volna, hogy a sziszek-zágrábi vonal államosittatnék. — Eltekintve azonban az állam pénzügyi helyzetétől, mely a sziszek-zágrábi vonal államosítását ez idő szerint ép oly kevéssé javasolja, mint az emiitett vasutvonalak kiépítését, — a sziszek-zágrábi vonal megszerzése egyébként is oly nehézségekkel volna összekötve, melyeket legyőzni ez idő szerint alig volna lehetséges. Ily viszonyok közt és figyelembe véve azon körülményt, hegy a sziszeki csomópont forgalma Fiume javára a déli vasúttal való egyezkedés utján is biztositható: ugy forgalmi, mint pénzügyi szempontból legmegfelelőbbnek látszott, a sziszek-zágrábi vonalnak a déli vasúttal való együttes használatát (péage) venni kilátásba, mint a mely pénzügyileg a leggazdaságosabb megoldást képezi; de egyúttal a forgalmi összeköttetés kérdését is megoldja. Ebhez képest tárgyalásokba bocsátkoztam a szab. déli vasúttal, és pedig ugy a péage15*
